444: A New York Times elképesztő cikke szerint a nálunk forgolódó antiszemitát, Mahmúd Ahmadinezsádot nézték ki Irán új elnökének az izraeliek

.... 2023-ban Guatemalába utazott, 2024-ben és 2025-ben pedig Magyarországon járt – ezeket az utakat a New Lines magazin részletezte. Mindkét ország szoros kapcsolatot ápol Izraellel. Az akkori magyar miniszterelnök, Orbán Viktor szoros kapcsolatot ápol Netanjahuval. A magyarországi utazások során Ahmadinezsád egy Orbánhoz köthető egyetemen tartott beszédet. Alig néhány nappal azelőtt tért vissza Budapestről, hogy Izrael tavaly júniusban megtámadta Iránt. Amikor a háború kitört, a háttérben maradt, és csak néhány nyilatkozatot tett közzé a közösségi médiában. Viszonylagos hallgatását egy olyan országgal vívott háborúval kapcsolatban, amelyet Ahmadinezsád sokáig Irán legfőbb ellenségének tartott, sokan szóvá tették az iráni közösségi médiában. A közhangulatot nyomon követő FilterLabs vállalat elemzése szerint a haláláról szóló hírek után az iráni közösségi médiában felerősödtek az Ahmadinezsáddal kapcsolatos beszélgetések. Az ezt követő hetekben azonban ezek alábbhagytak, és leginkább a hollétével kapcsolatos zűrzavarra korlátozódtak. A hadműveleti tervezést ismerő két izraeli védelmi tisztviselő szerint Izrael kezdetben a háború több szakaszban történő lezajlását képzelte el: amerikai és izraeli légitámadásokkal indítva, amelyet Irán legfelsőbb vezetőinek meggyilkolása és a kurdok mozgósítása követne az iráni erők elleni harcra. Ezt követően az izraeli terv egy Izrael által folytatott befolyásolási kampány és a kurd invázió kombinációját irányozta elő, amely politikai instabilitást teremtett volna Iránban, és azt az érzést keltette volna, hogy a rezsim elveszti az irányítást. Egy harmadik szakaszban a rezsim – az intenzív politikai nyomás és az olyan kulcsfontosságú infrastruktúrák, mint az áramhálózat károsodásának súlya alatt – összeomlott volna, lehetővé téve egy olyan „alternatív kormány” létrehozását, ahogy azt az izraeliek nevezték. A légi hadjáraton és a legfelsőbb vezető meggyilkolásán kívül a tervből alig valami valósult meg úgy, ahogy azt az izraeliek remélték, és utólag visszatekintve úgy tűnik, nagy részében mélyen alábecsülték Irán ellenállóképességét, valamint az Egyesült Államok és Izrael akaratérvényesítő képességét. De még azután is, hogy világossá vált: Irán teokratikus kormánya túlélte a háború első hónapjait, egyes izraeli tisztviselők továbbra is hittek abban a víziójukban, hogy teheráni rezsimváltást tudnak kikényszeríteni. Dávid Barnea, a Moszad vezetője több beszélgetés során is elmondta munkatársainak: továbbra is úgy gondolja, hogy az ügynökség Iránban végzett, több évtizedes hírszerzésen és operatív tevékenységen alapuló tervének nagyon jó esélye lett volna a sikerre, ha engedélyt kapott volna a megvalósításra.

Itt a fordítás, by Mastermind Translator 3.2 A háború korai célja a keményvonalas volt elnök iráni vezetővé tétele volt Amerikai tisztségviselők szerint egy izraeli csapás, amelynek célja Mahmúd Ahmadinezsád teheráni házi őrizetből való kiszabadítása volt, egy olyan törekvés részét képezte, amelynek célja a rezsimváltás és az ő hatalomra juttatása volt. Napokkal azután, hogy a háború kezdeti csapásaiban izraeli támadások megölték Irán legfelsőbb vezetőjét és más magas rangú tisztségviselőket, Trump elnök nyilvánosan azon tűnődött, hogy az lenne a legjobb, ha „valaki belülről” venné át az ország irányítását Iránban. Kiderült, hogy az Egyesült Államok és Izrael egy nagyon is konkrét és meglepő személyt tartott szem előtt a konfliktusba lépéskor: Mahmúd Ahmadinezsádot, a keményvonalas, Izrael- és Amerika-ellenes nézeteiről ismert volt iráni elnököt. A tervbe beavatott amerikai tisztviselők szerint azonban az izraeliek által kidolgozott merész terv, amelyről Ahmadinezsáddal is egyeztettek, hamar kudarcba fulladt. Ahmadinezsád a háború első napján megsebesült, amikor otthonát egy izraeli csapás érte Teheránban, amelynek célja az volt, hogy kiszabadítsák a házi őrizetből – közölték amerikai tisztviselők és Ahmadinezsád egyik munkatársa. Azt mondták, túlélte a támadást, de a hajszálon múló eset után kiábrándult a rezsimváltási tervből. Azóta nem látták nyilvánosan, jelenlegi tartózkodási helye és állapota ismeretlen. Enyhe kifejezés lenne azt állítani, hogy Ahmadinezsád szokatlan választás volt. Bár egyre többször került összetűzésbe a rezsim vezetőivel, és az iráni hatóságok szoros megfigyelés alatt tartották, elnöki ciklusa alatt (2005-től 2013-ig) arról volt ismert, hogy arra szólított fel: „töröljék le Izraelt a térképről”. Erőteljesen támogatta az iráni nukleáris programot, hevesen kritizálta az Egyesült Államokat, és arról volt ismert, hogy erőszakosan lépett fel a belső ellenzékkel szemben. Továbbra is rejtély, hogyan szervezték be Ahmadinezsádot a részvételre. A korábban nem ismertetett törekvés egy Izrael által kidolgozott, Irán teokratikus kormányának megdöntésére irányuló többlépcsős terv része volt. Ez rávilágít arra, hogy Trump és Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök nemcsak abban tévedtek a háború megindításakor, hogy milyen gyorsan érhetik el céljaikat, hanem bizonyos mértékig egy olyan kockázatos iráni vezetőváltási tervre is hazárdíroztak, amelyet még Trump egyes tanácsadói is valószínűtlennek tartottak. Egyes amerikai tisztviselők különösen szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy Ahmadinezsád ismételt hatalomba segítése egyáltalán megvalósítható-e. „Trump elnök kezdettől fogva egyértelműen fogalmazott az Epikus Harag hadművelet (Operation Epic Fury) céljairól: megsemmisíteni Irán ballisztikus rakétáit, leszerelni a gyártóüzemeiket, elsüllyeszteni a haditengerészetüket és meggyengíteni a proxyjaikat” – mondta Anna Kelly, a Fehér Ház szóvivője, amikor a rezsimváltási tervről és Ahmadinezsádról kérdezték. „Az Egyesült Államok hadserege minden célját teljesítette vagy túlteljesítette, tárgyalóink pedig most azon dolgoznak, hogy olyan megállapodást kössenek, amely végleg véget vet Irán nukleáris képességeinek.” A Moszad, az izraeli külföldi hírszerző ügynökség szóvivője nem kívánta kommentálni a hírt. Amerikai tisztségviselők a háború első napjaiban arról beszéltek, hogy Izraellel közösen olyan terveket dolgoztak ki, amelyek célja egy pragmatikus vezető megtalálása az ország élére. A tisztviselők kitartottak amellett, hogy a hírszerzési információk szerint az iráni rezsimen belül lennének olyanok, akik hajlandóak lennének együttműködni az Egyesült Államokkal, még ha ezeket a személyeket nem is lehetne „mérsékeltnek” nevezni. A szerkesztő ajánlata Egyáltalán gondolkodol-e, tesó? Szex, halál és „Ördögök” Cannes-ban Egy 16. századi vázlat állítólag Boleyn Annát ábrázolja. A mesterséges intelligencia szerint az édesanyja az. Trump élvezte az amerikai erők venezuelai vezetőt, Nicolás Madurót elfogó rajtaütésének sikerét, valamint ideiglenes utódjának hajlandóságát a Fehér Házzal való együttműködésre – ez egy olyan modell volt, amelyről Trump úgy tűnt, azt gondolta, máshol is megismételhető. Az elmúlt években Ahmadinezsád többször is szembekerült a rezsim vezetőivel, korrupcióval vádolva őket, hűségével kapcsolatban pedig pletykák keringtek. Számos elnökválasztásból kizárták, tanácsadóit letartóztatták, mozgásterét pedig egyre inkább a kelet-teheráni Narmak negyedben található otthonára korlátozták. Az a tény, hogy az amerikai és izraeli tisztviselők Ahmadinezsádban egy új iráni kormány potenciális vezetőjét látták, további bizonyíték arra, hogy a februári háborút azzal a reménnyel indították meg, hogy egy engedékenyebb vezetést juttatnak hatalomra Teheránban. Trump és kabinetjének tagjai korábban azt állították, hogy a háború céljai szigorúan Irán nukleáris, rakéta- és katonai képességeinek megsemmisítésére korlátozódtak. Sok a megválaszolatlan kérdés azzal kapcsolatban, hogy Izrael és az Egyesült Államok hogyan tervezte Ahmadinezsádot hatalomra juttatni, valamint az őt megsebesítő légicsapás körülményeit illetően is. Amerikai tisztségviselők szerint a – az izraeli légierő által végrehajtott – csapás célja az volt, hogy a házi őrizetből való kiszabadítását célzó terv részeként megöljék az Ahmadinezsádra vigyázó őröket. A háború első napján az izraeli csapások megölték Ali Hámenei ajatollahot, Irán legfelsőbb vezetőjét. A Hámenei ajatollah közép-teheráni komplexumát ért csapás egy iráni tisztviselőkből álló találkozót is felrobbantott, megölve néhány olyan tisztségviselőt, akiket a Fehér Ház korábban főnökeiknél hajlandóbbnak tartott arra, hogy tárgyaljanak egy esetleges kormányváltásról. Az iráni médiában annak idején kezdetben olyan hírek is megjelentek, hogy Ahmadinezsád meghalt az otthonát ért támadásban. A csapás nem tett jelentős kárt Ahmadinezsád egy zsákutca végén álló házában. A zsákutca bejáratánál lévő biztonsági ellenőrzőpontot azonban találat érte. A műholdképek alapján az az épület megsemmisült. A következő napokban a hivatalos hírügynökségek tisztázták, hogy túlélte, de a „testőrei” – akik valójában az Iszlám Forradalmi Gárda tagjai voltak, és egyszerre védték és tartották házi őrizetben – életüket vesztették. A The Atlantic márciusi cikke Ahmadinezsád nevük elhallgatását kérő munkatársaira hivatkozva azt írta, hogy a volt elnök kiszabadult a kormányzati fogságból az otthonát ért csapás után, amelyet a cikk „gyakorlatilag egy szöktetési akcióként” jellemzett. Ezen cikk megjelenése után Ahmadinezsád egy munkatársa megerősítette a The New York Times-nak, hogy a volt elnök is kiszabadítási kísérletként tekintett a csapásra. A munkatárs elmondta, hogy az amerikaiak olyan emberként tekintettek Ahmadinezsádra, aki képes lehet Irán vezetésére, és aki alkalmas „Irán politikai, társadalmi és katonai helyzetének” kezelésére. Ahmadinezsád képes lett volna „nagyon fontos szerepet játszani” Iránban a közeljövőben – tette hozzá a munkatárs, arra utalva, hogy az Egyesült Államok Delcy Rodríguezhez hasonlónak tartotta, aki Nicolás Maduro elfogása után vette át a hatalmat Venezuelában, és azóta szorosan együttműködik a Trump-adminisztrációval. Elnöksége idején Ahmadinezsád ismert volt mind keményvonalas politikájáról, mind a gyakran bizarr, fundamentalista kijelentéseiről – mint például a holokauszt tagadása, vagy amikor kijelentette, hogy egyetlen meleg ember sincs Iránban. Felszólalt egy „Világ cionizmus nélkül” nevű teheráni konferencián is. Nyugati szatíraírók gúnyt űztek ezekből a nézetekből, Ahmadinezsád pedig egyfajta akaratlan popkulturális érdekességgé, sőt a Saturday Night Live paródiáinak célpontjává is vált. Ráadásul egy olyan időszakban vezette az országot, amikor Irán felgyorsította az urándúsítást, amelyet egy napon atombomba készítésére használhatna fel, amennyiben úgy dönt, hogy fegyverré alakítja programját. Egy 2007-es amerikai hírszerzési értékelés arra a következtetésre jutott, hogy Irán évekkel korábban befagyasztotta egy nukleáris eszköz megépítésére irányuló munkáját, de folytatta annak a nukleáris fűtőanyagnak a dúsítását, amelyet nukleáris fegyverhez használhatna, ha megváltoztatná a döntését. Hivatali idejének lejárta után Ahmadinezsád fokozatosan a teokratikus kormány nyílt kritikusává vált, vagy legalábbis szembehelyezkedett Hámenei ajatollahhal. Ahmadinezsád három alkalommal – 2017-ben, 2021-ben és 2024-ben – is megpróbált indulni korábbi tisztségéért, de Irán Őrök Tanácsa, a civil és iszlám jogászokból álló testület mindannyiszor megakadályozta elnöki kampányát. Ahmadinezsád korrupcióval és rossz kormányzással vádolt magas rangú iráni tisztviselőket, és a teheráni kormány kritikusává vált. Bár sosem volt nyílt disszidens, a rezsim potenciálisan destabilizáló elemként kezdte kezelni. Ahmadinezsád nyugati kapcsolatai sokkal homályosabbak. Egy 2019-es, a The New York Timesnak adott interjúban Ahmadinezsád dicsérte Trump elnököt, és az Irán és az Egyesült Államok közötti közeledés mellett érvelt. „Trump a tettek embere” – mondta Ahmadinezsád. „Üzletember, és ezért képes a költség-haszon elemzésére és a döntéshozatalra. Azt üzenjük neki, számítsuk ki két nemzetünk hosszú távú költség-hasznát, és ne legyünk rövidlátóak.” Ahmadinezsádhoz közel álló személyeket azzal vádoltak meg, hogy túl szoros kapcsolatokat ápolnak a Nyugattal, vagy akár Izraelnek kémkednek. Eszfandijár Rahim Masejt, Ahmadinezsád korábbi kabinetfőnökét 2018-ban bíróság elé állították, és az ügy bírája nyilvánosan firtatta a brit és izraeli kémszervezetekhez fűződő kapcsolatait – ez a vád az állami médiában is nyilvánosságot kapott. Az elmúlt években Ahmadinezsád olyan külföldi utazásokat tett, amelyek tovább szították a találgatásokat. ....FOLYTATÓDIK

Itt a cikk https://www.nytimes.com/2026/05/19/us/politics/iran-israel-us-leader-ahmadinejad.html