Krausz Ferenc nyílt levelet írt Magyar Péternek, az alapítványuk teljes átvilágítását kérte

anyagilag ki vagyunk véreztetve, de nálunk legalább normális a kutatócsoporti vezetés. főállásban a fiatalok vannak, nincs hétvége, nem 8 óra naponta, nettó 188 volt a kezdő fizetés, és ez volt a legmagasabb bér a kutatócsoportban. amíg volt mellette doktori képzésünk, még meg lehetett élni, azóta sajnos a limitált szakmai állások miatt a másodállás már nem szakmai, ebben forgácsoljuk magunkat, alszunk 4-5 órákat, 6 éve nem voltam nyaralni sehol, még belföldön sem, mert se idő, se pénz. a főnök és a senior kutatók kevesebbet kapnak, mert oktatói állásuk van és kisebb FTE-vel vannak bejelentve, de nem kereshetnek 0 forintot, ez is szabály. a mindennapi apró munkát nem ők végzik, pl. adatfeldolgozás és feltöltés az adatbázisba, a fordításokat is főként mi készítjük el, a seniorok ellenőrzik, korrektúrázzák. eleve az volt a pályázati tervében a kutatócsoportnak, hogy doktorjelölteket vesznek fel és támogatják őket a tudományos előmenetelben, ehhez rengeteg segítséget kaptunk: amikor tudtak, fizettek nekünk külföldi konferenciák esetében regisztrációs díjat, szállást, az útiköltségeket állták, csak ételt kellett vennünk. egyébként a seniorok is rengeteget dolgoznak, de ők inkább könyveket írnak, lektorálnak, magas presztízsű külföldi folyóiratokba publikálnak, mert Q1 lett a nagy fokmérő, ezt teljesíteni kell, és fiatal kutatónak előbb nyílik meg a mi területünkön egy Q3-as folyóirat. az elmúlt években mindannyian PhD-fokozatot szereztünk. az már megoszlik és eltérő, ki mennyi idegen nyelvű konferencián ad elő és mennyi idegen nyelvű publikációt jegyez, mivel nekem a célom az, hogy nemzetközi nexusokat építsek, volt olyan év, hogy csak külföldön adtam elő évi 6-7 alkalommal. emelkedtek picit a bérek, de csak a kötelező, éves növekedés, semmi érdemi változás. a kutatócsoport büdzséjét elviszik a bérek, konferenciákra, kutatóutakra pénz alig jut, eszközökre sem, mi is megoldottunk sok dolgot okosban, megtanultunk tördelni, hogy a saját kiadású köteteken spóroljunk és csak nyomdaköltség legyen, még utóbbit is nehéz kigazdálkodni. amikor elnyertem egy magas presztízsű külföldi pályázatotot külföldi kutatásra, s előre kellett vállalni a költségeket és csak a részletes beszámolót követően fizettek ki, 1000 euró feletti összeget adott kölcsön a saját pénzéből hónapokra a főnököm, mert ő is nagy dolognak tartotta, hogy magyarként elnyertem egy olyan pályázatot, amit magyar kutatónak a szakterületünkön eddig még nem sikerült, és nem akarta, hogy csak azért mondjak le róla, mert nem tudok elég pénzt összeszedni hozzá.