Orbán Ráhel, Tiborcz és Rogán járták ki Gattyán kimosását

Tiszolczi Lajos, a NAV egykori humán bűnügyi hírszerző őrnagya 2024 júniusában állt először nyilvánosság elé, hogy névvel és arccal számoljon be arról, hogyan úszott meg Gattyán György egy közel 20 milliárdos adócsalást. A **Partizánnak adott legújabb interjújában azonban ennél jóval tovább megy.** A Gattyán-ügy lényege Tiszolczi szerint az, hogy **Rogán Antal, Orbán Ráhel és Tiborcz István** – a Kabinetirodát vezető miniszter, a miniszterelnök lánya és veje – összehangoltan jártak közbe azért, hogy az ügyészség ne emeljen vádat az ország egyik leggazdagabb embere ellen. Ez a befolyással való üzérkedés törvényi tényállását meríti ki. Amikor a NAV akkori vezetője, Sors László és a bűnügyi főigazgató nem volt hajlandó lezárni a nyomozást, Rogán személyesen intézkedett az eltávolításukról. Sors azért nem tett feljelentést, mert – Tiszolczi olvasatában – reálisan mérlegelte, hogy Rogán befolyása az ügyészségre és a rendőrségre egyaránt kiterjedt, így nem lett volna hova fordulni. Az sem kizárt, hogy Sors maga is kompromittálva volt valamiben, de a kettő nem zárja ki egymást. A Gattyán-ügy mellett Tiszolczi egy másik, kevésbé ismert históriáról is beszél: a 2004-es budapesti baltás gyilkosságért életfogytiglanra ítélt azeri tiszt, Ramil Szafarov 2012-es kiadatásáról. Egy 2017-es átlátszó-cikk alapján feljelentés érkezett az ügyészségre, mivel Szafarov hazaengedésének időszakában 9 millió dollár érkezett egy befolyásos azeri politikus fiának számlájára – ami pénzmosást és terrorizmusfinanszírozást vetett fel. Az ügyészség a NAV-ot rendelte ki nyomozni, a NAV azonban hagyni hagyta lejárni a titkos információgyűjtés határidejét anélkül, hogy egyetlen banki megkeresést kiküldött volna. Az ügyészség ezt szó nélkül tűrte. Tiszolczi szerint ez az összejátszást alapozza meg. Az ügyek elfektetésének három bevett módszerét írja le. Ha egy beérkező információ NER-érintett személyt érintett, a bűnügyi főigazgatóság „betekintésre" visszakérte az anyagot, majd aláírás nélkül visszaküldte – az ügy így az irattárba vándorolt. Ha már nyomozást kellett indítani, az ügyet olyan nyomozóra szignálták, akiről előre tudták, hogy „úgy fog eljárni, ahogy a kívánalom." A harmadik technika a minősítés fegyverként való alkalmazása volt: az érzékeny iratokat indokolatlanul titkosítottá tették, nem forrás- vagy módszervédelem céljából, hanem azért, hogy a nyomozó törvényi büntetőjogi felelőssége terhe alatt ne tudjon róla nyilvánosan beszélni. Tiszolczi saját bőrén is megtapasztalta a rendszer működését. Az interjú megjelenése után feketelistára került, nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették, és sem állami, sem versenyszférabeli munkát nem kapott közel két éven át – kamionozásból és baráti kölcsönökből élt. Arról is számol be, hogy 2024 őszén két sötétített ablakú furgon állt meg a háza előtt, amelyek egy általa alkalmazott, de el nem mondott ellenintézkedés hatására azonnal elvonultak – ezzel leplezve le magukat. Egy szolgálati ismerőse szóban figyelmeztette, hogy hallgatják a telefonját, egy újságíró pedig megmutatott neki egy olyan dokumentumot, amelyen a neve és telefonszáma szerepelt, és amely szolgálati jelentésre hasonlított. Egy ügyvédismerősének büntetőügyébe szintén belekeveredett a párt érdekében folytatott kommunikációjának lehallgatott anyaga. Tiszolczi végkövetkeztetése: a NAV-nak megvan minden eszköze, adatbázisa és szakembere a vagyonvisszaszerzéshez. A feltétel egyetlen: hagyják dolgozni, és cseréljék le a politikai lojalitás alapján pozícióba helyezett vezetőket. Becslése szerint százmilliárdos, akár annál is nagyobb vagyontömeg visszaszerezhető – ha van szakmai akarat és politikai védettség mögötte.