Facebook link

---
Teljes Facebook szöveg kimásolva alább
---

Látogatás a Sándor-palotában, az Ördöglovas, Sándor Móric gróf egykori palotájában.

Engedjétek meg, hogy ez alkalommal ne a Sándor-palota ideiglenes lakójáról írjak, hanem eme csodálatos épület egykori valódi tulajdonosáról.

Az ifjú gróf gyenge testalkatú, vézna fiú volt, ezért a széltől is óvták, saját beszámolói szerint apja haláláig még csak közelébe sem mehetett a lovaknak.

Sándor Móric gróf nem ivott, nem kártyázott, nem nőzött, egyetlen szenvedélye a lovaglás volt.

Lovásza figyelmeztetése ellenére először egy angol telivért nyergeltetett fel, amelyet úgy ült meg, mintha összenőttek volna.

A legenda szerint amikor figyelmeztették, hogy lovagolni tanulni kellene, csak annyit mondott: „Akinek tanulni kell a lovaglást, az soha nem fogja megtanulni.”

Kezdésnek többször átugratott egy póznán, végül a nyerget félredobva akadályt ugrott.

Lovasbravúrjainak hamarosan híre ment Monarchia-szerte. 1822-ben Pesten, a Nagyhíd utcában (a mai Deák Ferenc utcában) két lovas kocsi között lovagolva átugratott az egyik hármas fogat paripáin. Előfordult, hogy a folyópartról ugratott át a lovával a már elindult kompra, amelyet lekésett.

1825-ben Pozsonyban, az országgyűlés megnyitására érkező királyi pár tiszteletére viharzó vágtákat mutatott be, 1837-ben pedig a Bécs és a bajnai birtoka közötti 310 kilométeres távolságot 31 óra alatt tette meg.

Gyakran nézelődött budai palotája erkélyéről lóháton, pipázva. A nyílt utcán is hajmeresztő mutatványokat hajtott végre. Kedvenc lovaglóterepeinek egyike volt a Duna-parttól a Várba vezető lépcső.

Előszeretettel lovagolt be más házakba is, lábadozó kertésze szobájába éppúgy, mint a főúri palotákba vagy a bécsi Fehér Hattyú fogadó második emeletére.

Hóbortjait a személyzete is megszenvedte: egyszer egymást sértegető szakácsát és komornyikját lovon megvívandó mogyorópálca-párbajra kényszerítette, máskor Tell Vilmos történetét felidézve az orvosa fejéről lőtt le egy almát, vagy kapuőrének feleségét rémisztgette, hogy átugratja lóval.

Angliában is megnyert több jelentős lovas akadályversenyt. Egyszer fogadást is kötött az angolokkal, hogy képes betörni egy addig kezelhetetlen lovat, amelyet megnyert, majd ráadásul egy lóversenyen is bajnoki címet szerzett a frissen betört lóval.

Ezt látván a ló gazdája csak ennyit mondott: „Ez nem ember, ez egy ördög.” Ekkortól nevezték Ördöglovasnak, a róla készült rajzok és történetek Európa-szerte újságokban jelentek meg, mutatványairól készült rajzokat állítottak az üzletek kirakataiba.

Az 1820-as évek főúri köreinek és a reformkori Pestnek népszerű alakja lett, személyiségét és gróf Széchenyi Istvánnal kötött fogadásait legendák övezték.

Széchenyi mellett ő is sokat tett a magyarországi lóversenyzés megteremtéséért. Széchenyi naplója szerint Sándor Móric javasolta a Pestet Budával összekötő híd megépítését is.

Lovasszenvedélyéért mindent feláldozott. Eladta nagyanyja hozományát, a Győr vármegyei Ráró birtokot, majd 1831-ben otthonát, az apja által épített budai Sándor-palotát is áruba bocsátotta, így került az az olasz eredetű Pallavicini család tulajdonába.

1835-ben feleségül vette Klemens von Metternich herceg leányát, Leontine Adelheid Maria Pauline-t. Két gyermekük született, Leó fiuk azonban hétéves korában meghalt. Az 1848-as események nem érdekelték, noha közvetlenül érintették, ugyanis apósa, a megbukott Metternich herceg államkancellár, a Habsburg Birodalom gyakorlati irányítója, egyben a monarchia rendjének talán legelszántabb és egyben leghatékonyabb védelmezője volt.

Sándor Móric vesztét is a lovas produkciói okozták. 1850-ben Linznél vágta közben kiesett a kocsijából, és súlyosan beütötte a fejét.

Feltehetően ez a fejsérülése is hozzájárult elméje későbbi elborulásához. Előbb a prágai, majd a döblingi elmegyógyintézetben kezelték. Bécsben hunyt el 1878. február 23-án, a pusztagyarmati családi sírba temették.

Végrendeletében – több részletben – összesen 19 500 koronát hagyott a Magyar Tudós Társaságra. Alakját és produkcióit Johann Erdmann Gottlieb Prestel festő mintegy 300 képén örökítette meg.

Egykoron ilyen lakója is volt a Sándor-palotának…