Egy hete kaptam a melóhelyemen Macbookot munkagépnek. 20 év Linux/KDE használat után konkrétan kezdek megőrülni. Bármi ami a Plasma-ban defaultan ott van, azt MasOC-ban csak (legtöbbször fizetős) 3rd party appal lehet megoldani.

A fájlkezelő egy rossz vicc, a beépített kalkulátor egy hígfos (ha több számmal szeretnél műveleteket végezni, akkor 3 hosszabb szám után már nem látod az elsőt), nincs beépített windows snap, a docknál kb. 5 beállítás van és csá, a rendszerbeállítások menüje teljesen illogikus, szar egérkezelés, a fájlútvonalak obfuszkálva vannak, ezernyi funkcionalitást billentyűzetkombináció mögé rejtettek, ablakok bezárása az X-re kattintva teljesen random jelenti azt hogy kilépsz a szoftverből vagy csak minimalizálod, ha Dockon groupolva van egy app akkor csak jobb gombbal tudok őket külön-külön kiválasztani, a CTRL itt a Command, de SSH-n belépve egy terminálba már a Control a CTRL, Alt+Tab csak appok közt lehetséges és ablakok közt nem, a legjobb meg hogy amikor csatlakoztatom a külső backup SSD-met kb. 150-200 projekttel és töbmillió fájllal, akkor minden alkalommal ellenőrzi az összeset és indexeli Spotlighthoz, úgyhogy 20 percig tart a mount (a Spotlight indexelést legalább ki tudtam kapcsolni)... De sorolhatnám még...

Olyan érzést kelt számomra a MacOS, mintha mindent elkezdtek volna megcsinálni, de végül semmit sem fejeztek be. "Jól van Rebecca, ne fejleszd ezt tovább, a fő hogy szépen nézzen ki".

Style over substance.

100%-osan biztos vagyok benne, hogy akik dícsérik a MacOS-t azok Stockholm-szindrómában szenvednek.