Köszi a beszélgetést, de nem folytatnám. A "gyerek teher az államnak, nem érték" gondolat kapcsán nehéz bármilyen adópolitikai vagy egyéb vitát folytatni. Jelenleg nem tart ott sem a technológia, sem a (főleg a hazai) gazdaságpolitika, hogy az emberen kívül bármilyen elsődleges termelőben tudjunk gondolkozni. Ha szeretnénk ilyet, ahhoz meg aztán főleg oktatási, társadalmi, szociális extrém befektetésen át vezet az út. (Taiwan, Szingapúr, Shenzhen stb).

Genfben nem azért ennyi a fizu, mert kevés az adó, hanem azért, mert értékesebb a Genfi emberek ideje, mint a magyaroké.

Amúgy Genfben ha sokat keresel, akkor jó sok adót is fizetsz, btw, tehát literálisan az ellenkezője a helyzet, mint amit te javasolsz....

(Miért? Mert az állam emberekből áll. Ha nincsenek emberek, akkor nincs állam. Jelenleg európa és a fejlett világ egy óriási, jelenleg feloldhatatlan demográfiai problémával talája szembe magát: ha túl osk az öreg és túl kevés a gyerek, akkor nem lesz elég ember eltartani a munkaképtelen, beteg időseket, nem lesznek dolgozók akik a cégekben dolgozzanak, alapvetően csökken az ország gazdasági teljesítménye, tehát szép lassan mindenki szegényebb lesz. Erre nem jelent megoldást a családtámogatás, a probléma elsősorban valószínűleg nem gazdasági gyökerű, mert nem a szegény országokban, nem a szegény emberek nem csinálnak gyerekeket, hanem a tanult, jómódú, fejlett országok polgárai. Jelenleg erre két megoldás van: termelékenység növelése, és bevándorlás. Hamarosan lesz egy harmadik, a robotizáció. Magyarországon van egy óriási, magyar anyanyelvű réteg, akik úgymond egy speciális, "belső bevándorlással" tudnák növelni az ország termelőképességét, ez a cigányság. A legostobább gondolat, hogy 1. ne legyenek bevándorlók 2. a cigányságot se emeljük be egy magasabb társadalmi rétegbe 3. legyenek bevándorlók akik nem magyarul beszélnek, de a cigányság kapja be, nem ők az elsők a sorban. Természetesen látom ebben a kihívást, szándékot stb, de nincs semmilyen nem rasszista érv amellett, hogy ezt a központ kihívást ne ugorja a meg a társadalom, akkor is ha nehéz. Ha semmilyen módon nem javítjuk se a termelékenységünket (=óriási befektetés oktatásba, segélyezésbe, bármibe amitől szintet lépünk abban hogy mennyire vagyunk "hasznosak") akkor egy csökkenő életszínvonalú jövőnek nézünk elébe).

Satöbbi satöbbi.