Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek.

Kedvelt műfaj volt régen a sírvers és hááát... sztem ma is van rá igény :D 

Sírversek és egyéb badarságok. 

Régiek

„Itt nyugszik Zelk Zoltán. / Pártjelvény akadt a torkán.”

„Itt nyugszom én, Horváth Márton, / Ezzel segítem a pártom.”

„Aczél Tamás tetemét fedi ez a bucka. / Korai az öröm, él még a Kuczka.”

„Itt nyugszik Major Tamás, / S hol ő nyugszik, ott nem nyugszik más.”

és maiak

Itt nyugodna Szatyor Fing teste, / De a föld is kivetette.

Vadász Zsolt lapul e hant alatt, / Semmilyen volt és az is maradt.

Itt nyugszik Csontnélküli Gergely, / Egyházának oszlopos tagja, / Gerincét még idejében / Zaciba csapta.

Üres a sírja Hankó Balázsnak, / Semmi volt életében, / Hát még a holtában.

Itt nyugszik professzor Kásler genomja, / De Árpád-házi Szent Erzsébet lenyomja.

E földben por-lad a színpadok királya, / Bonvivánként kezdte, / komikusként zárta. / Bárhol fellépett, / Egyedül vagy párban, / Lakossági fórumon vagy brüsszeli bárban. / Ó, a mi Tomink mily csodásan dalolt, / s mily nagyszerűen táncolt, / Jellemszínész nem volt, / De buffóként még állta.

E sírban nyugtalankodik a vezér torzója, / Alakját a művész márványból szoborta. / Siratják lőrincek, jobbágyok, zsellérek, / Gazdátlanul maradt talmi keresztények. / Hova leszünk eztán, nélküled, apácskánk, / Üres életünkkel mit kezdünk mi árván? / Te voltál a csillag, te voltál a Napunk, / Nélküled immár semmik se vagyunk.

Itt nyugszik Prolihisztor Sándor, / A Jolly Joker ember, / Kérdezték is tőle minden áldott reggel: / Tábornok úr, kérem, ma műtünk vagy oktatunk, / Vagy csak szimplán délután oszlatunk?

Élt egy szumós Csepelen, / "Ezt a sok zsírt most megeszem” / – mondta, s betolt még egy kis pacalt mellékesen. / Nőtt is szépen a hája, / Azt hitte, ez az ő bája. / Egy bánata volt csak szegénynek, / Hogy nem tudott zabálni digitális térben.

Élt egy pali Pesten, / Semmihez nem értett, de nem hevert resten. / Hova tegyük Tamást? – kérdezték egyszer. / Ááá, jó lesz a külügybe, / Nem is kellett tennie semmit se ez ügybe’.

Volt egyszer egy püspök / a Dunamelléken, / palástja foltos lett, mikor túllépett / minden erkölcsön. / Mondták neki egyszer: / kíváncsiak lennénk a válaszra. / Kérdezte, kiére? / Hát a kendére. / Szeretettel gondol még Endrére?

Élt egy gázszerelő Felcsútba, / agya a hangyáé zsugorba. / Ámult is mindig, / nahát, tegnap megint / mennyi pénzt toltak a bankomba.

Élt egy töpszli Kremlitában, / Szerény volt és jámbor fajta, / Ezt szerették benne, / Népe is ezt zengte: / Ilyen törpét minden udvarba!

Élt egy fószer Hungáriában, / Kissé meg volt már rongálva. / Kéne egy merénylet, / Persze csak mértékkel - / Szólt Redhead Rogan a mondában.