Szokott lenni a bíróságokon ez a megbánta a tettét szöveg és akkor enyhébb a büntetés.

Az van a hátterében, hogy egy hidegvérű antiszociális bűnözőt rosszabb a társadalomba bocsátani. Ha mindenki úgy érzi, hogy elkapták a sátán ivadékát, gonosz és ellenszenves embert és most jól megbűnhődik, az jól esik az embereknek. Nem is az, hogy meg vannak védve tőle, egy frusztráció levezetése történik.

Ha viszont el tudja magát adni egy szociopata ragadozó vadállat, mint egy szegény megtévelyedett babaképű gyerek. Aki maga is csak egy áldozat volt. Aki mindent megbánt és nagyon sajnál. Azt páran beveszik. Meghatódnak tőle, Magukat látják a kisemberben, Szembe fordulnak a többiekkel, hogy: Igen! Ez ártatlan!

Ha arra az ösvényre lépnek, hogy a háttérben átutalnak pár tízmilliárdot ezek után. Könnyebb rendezni a dolgokat. Nem a szemét vadállatot engedik szabadon, hanem a szegény ártatlan gyereket az 1986-os CASIO órájában.

PR-nak Public Relationships-nek azaz, közkapcsolatnak hívják ezt. PR csapatok terveznek meg minden pillanatot, hogyan nézzen ki, mit mondjon. Hogyan tud beivódni az egyszerűbb emberek tudatába, egy kedvező formában.

Egy biztonyos fokig megérthető a tömeg kegyetlen és vérszomjas tud lenni, bármivel is szemben. Azonban vannak olyan szintek, ahol már a PR fogások se segítenek. A kutya nem hiszi el. Hogy parancsra cselekedtél. Hogy csak egy áldozat vagy. Hogy bármit is megbántál.

Ilyen szituációkban az emberek emlékeznek az elnyomóikra, Hogy ki volt a nyomoruknak az aktív kibaszott kétkézzel dolgozó kovácsa. Hogyan működött a rendszer és mit kellett átélniük.