Sziasztok!

Elég nehéz helyzetbe kerültem. Pár éve a haveromnak volt egy „tutibiztos” ötlete, én pedig belementem. Az én cégemen keresztül futottak „félig legális” üzletek, cserébe dőlt a pénz a céghez. A haverom azt mondta, nyugodjak meg, nincs az az isten, hogy valaha elővesznek engem, mert olyan jó az ő beágyazottsága itthon.

Eleinte óvatos voltam, és nem költöttem ebből a pénzből, de ahogy teltek az évek, egyre inkább ki akartam élvezni a munkám gyümölcsét. Először egy Ferrari Testarossát pillantottam meg egy aukción, és teljesen elgyengültem, nem tudtam nemet mondani rá. A 4,9 literes, 12 hengeres motor egyszerűen gyógyír volt a hétköznapok problémáira.

Aztán még több pénz jött a céghez, a Ferrari pedig nagyon magányosan állt a garázsban. Eldöntöttem, kell még valami extra mellé, de jó lenne, ha ez is 12 hengeres lenne, mert már nem akartam lejjebb adni.

Ekkor találtam egy fekete Lamborghini Diablót, ez maga volt a tökély. Gyönyörű állapotban, kívül-belül. A hangja a mai napig megőrjít, elképesztő. Vezetés közben úgy éreztem magam, mintha én lennék a „Váci út farkasa”, főleg, ha üzleti útra mentem vele.
Résztvettem vele pár oldtimer eseményen is, nagyon tetszett az embereknek, de kezdtem túl nagy figyelmet generálni, ezért felhagytam ezekkel.

Aztán kellett valami praktikus is, ezért a rohangálós kocsit egy Tesla Model S-re cseréltem. Az ingyen parkolás is jól jött, spóroljon az ember, ahol tud, ugyebár. Elképesztő gyorsulása van, és gondoltam, jól jöhet még: néma, és kevésbé hívja fel magára a figyelmet, mint a másik kettő.

Viszont most beütött a szar. A haverom „tutibiztos” bizniszéről kiderült, hogy mégsem annyira tuti és biztos. A szerződéseken pedig az én nevem van, meg nagyon sok nulla, amit nagyon sok évre lehet beváltani.

A cég már biztosan bukó, és az ingatlanokat sem tudom kimenekíteni, de azért megpróbálom, amit lehet. Ma is egész nap a tükör előtt gyakoroltam a sírást, hátha kapok majd egy-két jó pontot szánalomból, de úgy tűnik, nem vált be ez a taktika.

Két opció maradt: az egyik, hogy szembenézek a múlt bűneivel, és megpróbálok vádalkut kötni. Ez elég rizikós, könnyen lehet börtön a vége, de az autók talán megvárnának, amikor kijövök.

A másik lehetőség, hogy elmegyek Dubajba határozatlan időre, hátha addig változik a széljárás. Ebben az esetben viszont el kell adnom a kocsikat, hogy legyen miből éldegélni.

Ti mit tennétek?