Mind a magánéletben, mind most, a közéletben meg kéne már végre tanulnia minden embernek mi a különbség bocsánatkérés és bocsánatkérés között. Mert lehet úgy bűnbánatot gyakorolni, hogy az ember felismeri mit tett, számot vet magával és belátja, hogy ezt rohadtul elbaszta. És lehet úgy bocsánatot kérni, hogy igazából nem nagyon van más lehetőség, mert lebukott, összedőlt fölötte minden.

Eddig egy olyan fideszest sem hallottam még nyilatkozni, aki az első típusban tartozott volna. Itt mindenki, kivétel nélkül pánikol, mert elbuktak. Ezt az egyet sajnálják. Érzik, hogy ez most már nem vicc, nem feltétlenül csak fenyegetőzés számonkéréssel, hanem centikre lebeg a fejük felett a kasza és konkrétan rettegnek. Nem attól, hogy elfogy a pénz, hanem a börtöntől. Valaki magyarázkodással próbálja menteni a menthetetlent, valaki meg krokodil könnyekkel.

Aki egy ilyen kamu sajnálkozást bekajál, meg erre pazarolja el az empátiáját, az nem jó ember, hanem hülye és megvezethető.