A mi rendszerünk nagyon távol van a franciától (van ismerős aki abban dolgozik)...

A francia végrehajtási rendszer központi szereplői a commissaire de justice nevű szakemberek. Ők nem állami alkalmazottak, hanem szabadfoglalkozású jogi hivatásrend tagjai, de a működésük erősen államilag szabályozott és kamarai felügyelet alatt áll. Ez a kettős jelleg adja a rendszer lényegét: piaci működés nincs, de teljes állami beolvadás sem.

A belépés a szakmába rendkívül nehéz és erősen korlátozott. A commissaire de justice csak akkor működhet, ha állami kinevezést kap, amihez szigorú jogi végzettség, többéves szakmai képzés és vizsgarendszer szükséges. Emellett a létszám sem szabadon bővíthető, mert az állam és a szakmai kamara közösen szabályozza, hány végrehajtó működhet adott területen. Ez eleve kizárja a gyors, ellenőrizetlen "iroda alapítási" lehetőséget, ami más rendszerekben torzulásokat okozhat.

A működés másik kulcseleme a kötelező kamarai tagság. Minden végrehajtó egy országos szakmai szervezethez tartozik, amely nem formális testület, hanem tényleges fegyelmi és ellenőrzési hatalommal bír. Ez a kamara vizsgálhat panaszokat, indíthat fegyelmi eljárást, és akár meg is foszthatja a végrehajtót a működési jogától. Ez a folyamatos szakmai kontroll jelentős gátat képez a visszaélésekkel szemben.

A díjazás rendszere is fontos fék. A végrehajtási költségek nagy részét állami rendelet határozza meg, így a bevételek nem szabadon alakíthatók. Ez csökkenti annak lehetőségét, hogy egyes szereplők túlzott profitérdekből agresszíven vagy aránytalanul járjanak el. Bár bizonyos elemekben van mozgástér, a rendszer alapvetően nem engedi meg a "piaci túlfuttatást".

A francia modellben a bíróságok szerepe is erős marad. A commissaire de justice minden jelentősebb intézkedése jogilag ellenőrizhető, és az adósnak reális lehetősége van bírósághoz fordulni. Emellett léteznek védett jövedelmi minimumok, amelyeket nem lehet végrehajtás alá vonni, így a rendszer nem tud teljesen kiszolgáltatott helyzetet teremteni.

A magyar rendszerben gyakran felmerülő probléma, hogy a kontroll töredezett, a gazdasági ösztönzők erősek, és a felügyelet sokszor utólagos. A francia modell ezt több ponton előzi meg. A belépési korlátok, a kamara erős fegyelmi szerepe, a szigorúan szabályozott díjak és a bírói kontroll együtt egy olyan többrétegű rendszert hoznak létre, ahol nehezebb kialakulni tartós, hálózatszerű visszaélési struktúráknak.

Ez nem jelenti azt, hogy a francia rendszer hibátlan vagy teljesen korrupciómentes lenne, de a szerkezete eleve úgy van kialakítva, hogy a magyar maffiaszerű működéshez szükséges feltételek ne tudjanak stabilan összeállni. A hatalom, a pénz és az ellenőrzés nem egyetlen ponton koncentrálódik, hanem több egymást ellenőrző intézmény között oszlik meg.