Remélem nem kell megbánnom, hogy ezt kiraktam

Nem tudtak, vagy nem is akartak róla tudni. Volt, hogy maguknak is hazudtak, volt, hogy attól féltek valaki besúgja őket. Volt aki még 2018-ban sem merte elmondani, hogy megkínozták az Andrássy út 60-ban (méghozzá elég brutálisan). Tehát ezt is beleveszem. Sok ellentmondás volt és gyerekként nem értettem, hogy miért meséljük ugyanazt a történetet másképp, ha valaki más van vendégségben, vagy ha magunk vagyunk. Meg azért azt hozzátenném, hogy itt több réteg is keveredik, vidéki, városi, fővárosi, stb. Tehát attól is függött a nézet, hogy valaki hol élt. Például egy Pesti-nél inkább ment az internacionalista vonal, tehát a múlt bűneit a "modernitással", meg a "nemzetköziséggel" akarta ellensúlyozni. A legjobban befoglalt falvakban működött erősen az a vonal amit mondtam. De voltak helyek, amik titokban pl. keresztények maradtak, nem csak névleg, sőt ápoltak akár nemzeti érzéseket is. De ezt nem lehetett igazán tudni. Itt most neked, csak általam vagy a környezetem által hallott véleményekből válogatok. Illetve írok hozzá magyarázatul mára már ismert tényeket, hogy tisztább legyen a kép. De nem csak ez határozta meg az identitásukat, a helyi dolgok is számítottak, sokan azzal töltötték ki az űrt. Volt aki annyit dolgozott, hogy nem volt ideje ilyenekkel érdemben és behatólag foglalkozni. Az is volt, hogy vezetés felépített egy narratívát, ami becsatlakozott az 1.VH előtti, magyarellenes propagandába, miszerint mi itt mindig is elenyésző kisebbségben voltunk és a határon-túli magyar ajkúak (szigorúan nem magyarok), csak az erőszakos magyarosítás eredményei. Ez szintén nem igaz, mert kihagyja az erőszakos németesítést és az idegen népek tömeges betelepítése, ami még a kiegyezés után is volt (bár ott inkább francia, román, orosz, cseh, szerb és egyéb pénzintézetek magyarországi földfelvásárlásai nyomán, ahol aztán ingyen telket kaphattak a bevándorlók). Miért? Megszokásból? Megfelelési kényszerből? A lényeg, hogy ezt kihagyták a képletből, vagy nem is érdekelte a kommunista vezetést. Igazából az is lehet, hogy nem is tudtak róla. A 2.VH meg 56 volt a legerőteljesebb kép. Szóval, ha vezetés tudott is ezekről a dolgokról, amik árnyalták volna a magyarságképet, nem tett érdemi lépéseket. Ez pedig meglátszott az emberek általános magyarságképén is. De amúgy valamilyen szinten Kádárék keze is meg volt kötve. 1968-nál sem volt vita, ideszóltak a Szovjetek és menni kellett ("Vagy egy újabb 56-ot akartok?"). Másrészt a Sztálini rendszer alatt, bármilyen vitás ügy, amiben szlávok is voltak, azt automatikusan az ő javukra ítélték. Sztálin szerint az Ausztriai krobótok/horvátok, a szlávság legnyugatibb határát jelentik itt, tehát minden ami keletre van innen az szláv alapterület, szóval örüljünk, hogy van egyáltalán országunk. Hát ja, nem volt túl sok mozgástér. De azért Kádárnak sem kellett volna ekkora talpnyalónak lennie, tudott volna érdeket érvényesíteni jobban, ha akar. Igen tutira volt túlkompenzáció. is De ez nem meglepő, mert mi mindig is kontárok voltunk, ha a saját sajtónkról meg a hitelünkről volt szó. Nem tudtuk jól eladni magunkat. De ez egyébként kulturális is. Egy francia jobban szót ért egy románnal. Egy orosz egy csehvel. Miránk azért is idegenként tekintettek, mert nem igazán illeszkedtünk egyik nagy európai nyelvcsalád közös leszármazási mitológiájába sem (bármennyire is habókosak voltak ezek). Tehát összességében, egy kicsit mindig is többet kell egy olyan népnek dolgoznia, akit nem rokonnépek vesznek körül, főleg a diplomácia terén (tudnék sok egyéb példát mondani a magyaron kívül, pl. ott vannak a Baszkok még országuk sincs, pedig ők az egyik legősibb nép a földrészen). Vagy kell találni egy erősebb kapcsot. A nacionalizmus kora előtt egy kicsit jobban ment nekünk a diplomácia, mert akkor a vallás erősebb kötőanyagnak számított. Más volt a terep. Néha azt érzem, hogy az akkori embereknél ez a fajta szélsőséges magyarszidás (bármi ami magyar), egyfajta szelepként működött, tiltva nem volt és az ember ki tudta fejezni a csalódottságát vagy a keserűségét ezáltal. De, ha rákérdeztem és ki akartam bontani, akkor általában jött a dac. Vagy végső esetben, mikor már többet tudtam a világról és volt megfelelő cáfolatom, akkor a tagadás, vagy a lefitymálás ("Ez baromság, felejtsd el fiam!"). Néha azt éreztem, hogy tudták, hogy velünk keményebben bántak el, mint a környező népekkel. Valószínűleg tudat alatt zavarhatta is őket. Ha ez kibukott, akkor rögtön megindokolták, hogy "mert mi voltunk a legaljasabbak". De amúgy nem volt akkora viszonyítási alapjuk. Érdekes, hogy sokszor előkerült a Don-kanyar és abból voltak viták. Paradox módon ott volt aki védte a katonákat (akik mondjuk megfagytak az ellátás hiánya miatt), és a vezetést hibáztatta (nyilván ott, ahol volt családi érintettség). De ez valahogy jól megfért a "A magyarok állatok voltak a Szobjetúnióban!"-narratívával. Nem igazán jött elő az ellentmondás. Akinek hazajött a rokona a fogságból és mesélt a borzalmakról azt elfogadták, de nem igazán hibáztatták a Szovjet vezetést. Sajnálták a rokont, de igazából az volt, hogy amúgy megérdemeltük. Tudtak történelmi tényeket, de mindegyik fel volt már fűzve arra az állami propaganda keretezésre amiről beszéltem. Tehát akkor is, ha tudtál mindent, nem tudtál kilépni ebből a közhelyből. Meg ki is közösítettek volna (ha nem visznek el). Szóval önkéntelenül is működött helyi szinten ilyen öncenzúra és olyan természetes volt, hogy szinte fel sem tűnt. De ez volt a Tűrt/Tilt/Támogatott/Titkolt (ez utóbbit most én tettem hozzá, mert az is volt) rendszer lényege. Ebbe a négy kategóriába esett minden. Nem mondom, hogy nem volt semmilyen szinten magyar kulturális tevékenység, de jelentőségében legfeljebb a Tűrt kategóriába tartozott, addig amíg nem feszegetett érzékeny témákat. De csak mutatóba volt. Elképzelhető, hogy ez egy buborék volt. A másik ágon nem volt ekkora köd, meg az ottani faluban azért agyonlőttek egy két embert a ruszkik amikor bejöttek. Szóval számított a személyes tapasztalat. Meg ők is panaszkodtak ám a rendszerre rendesen, de amikor ilyen érzékeny témák előjöttek, akkor rögtön jött a hárítás, hogy legsilányabb nép, meg amit mondtam, hogy "Láttam egy ilyen népviseletest úgy nézett ki, mint egy csöves!", "Azért nem kell ám a fasizmus!", meg "Most új világot építünk, a múltat el kell felejteni!". Nem voltak hülyék, de beléjük verték, hogy mit kell szégyellni. Persze ez ellen lázadtak is, de voltak alap nézetek amiket megtartottak, ha törik, ha szakad. Például azt tudták, hogy a szovjet katonáknak nem mondtak semmit, meg azt, hogy 1956-ban ők a Szuezi csatornát jönnek megvédeni, (azt sem tudták sokan, hogy Magyarországra jönnek). Tehát nem voltak 100%-ban a propaganda foglyai, amit helyi szinten láttak azt nehezen tudták nekik eladni másként. De összességében volt egy baromi nagy kisebbrendűségi érzés (történelmi szinten), illetve rohadt nagy elutasítás meg gúny a magyar dolgok felé. Rögtön jött a bőgatya, meg kutyabőr, meg kacagány meg Horthyzás. Pl az volt az egyik nézet, hogy Trianon is részben azért volt, mert a magyarok a kutyabőrrel kimentek parádézni, kacagányban és megsértettek mindenkit és akkor azt mondta az Antant, hogy akkor a kurva anyátok. (pedig amikor odaengedtek minket akkor már el volt döntve miden). Nagyon erősen beléjük nevelték, hogy kizárólag a magyar nép felelős mindenért, azért is, ha minket utálnak a környező országokban. Ez ugye azért is volt, hogy a vezetők felelősségét elkenjék. Kádár bírálhatatlan volt. Meg ugye nem volt teljes csere 56 után, azért voltak arcok akik itt maradtak Rákositól, szóval a propaganda részét értem. Igazából nem ilyen egyszerűen volt felépítve a propaganda, mint mondtam, ez csak a lecsapódása volt. Ez egy évtizedek alatt felépített rendszer volt, egymásra épülő logikai elemekkel. Az egyik legfontosabb elem az volt, hogy fogd be a pofád, mert a magyarok és áttételesen a te ősöd, apád, nagyapád felelős azért a helyzetért, amibe az ország kerül a 2.VH után. Mi (a kommunisták) kapartunk ki a szarból. Például azt a náci mentegetőzést, amit Adolf Eichmann is használt, miszerint nem is volt igazi Német megszállás, hanem a magyarok, a magyar nép "behívták" a németeket, is széles körben terjesztett nézet volt. Ez külpolitikaileg egy életre elásta a magyar népet, mint egészet, de megszilárdította a kommunisták ideológiai és politikai hatalmát. Ugye szerintük, ők mentettek meg minket a teljes kiirtástól, amit joggal megérdemeltünk volna, tehát nem kell lázadozni, ha felseprik a padlást. Ez működött 56-ig. Addigra éltek úgy (rosszul) az emberek, hogy elegük lett. Kádárnál vitték tovább ezt a vonalat, de az alapvető szükségleteket igyekeztek biztosítani. Még inkább ráerősítettek arra, hogy fogd be a pofád, ne magyarkodj, nincs határontúli magyar, nem kell a "kutyabőr" (bármilyen régi szokás, sokszor egy régi mezőgazdasági módszer vagy régi falusi eszköz használata is elég volt), miért? Mert látod milyen jól élsz? Ezt akarod lerombolni? Jöjjenek vissza a nácik? Na ugye! Ez 1990-ig működött. Mármint a velük való ijesztgetés.

2. rész: Aztán mikor az MDF-nél kiderült, hogy mit hagytak hátra a komcsik (egyetlen halott MSZMP-s Impexes lakásán annyi valutát és aranyat találtak Bécsben, ami fedezte az akkori államháztartási hiány kb. 10%-át). Az emberek nem értették ezt, mert nem tudták, hogy az egész "jólét" hitelből ment. Tehát az MDF hibája. Aztán jött a kárpótlás, ahol azok gazdagodtak meg akiknek már volt tőkéjük (tehát MSZMP csókosok), elhíresztelték, hogy a kárpótlási jegyek értéktelenek, a szegények tömegével adták el aprópénzért, ők meg felvásárolták. A botrányt az MDF vitte el. Aztán jött a taxisblokád. Utána meg Csurka írása. Hiába dobták ki az MDF-ből, a náci bélyeget már rájuk tudta ragasztani az MSZP. Eközben a régi média még a (most már) poszt-komcsik kezében volt, minden hibát felnagyítottak és mindent habosítottak. Tehát az az ijesztgetés ami 1990 előtt nem vált be, most zsigerileg visszajött. Nácik, országpusztulás stb. A propaganda visszaütött 4 évvel később. Ettől kezdve csak "Antalbanda" lettek. Az sem segített, hogy Antal ezt úgy próbálta megoldani, hogy agyon dolgozta magát, elhanyagolta az egészségét, és egy súlyos, de gyógyítható betegségben meghalt. Nem kapott túl sok részvétet. Az MDF ezután összeomlott és visszajöttek a volt MSZMP-sek. Azok akiket említettem sokan féltek a rendszerváltásnál, hogy most mi jön, valaki a kapitalizmustól félt, valaki a náciktól, valaki csak a változástól, de érezték, hogy benne van a levegőben, főleg a Berlini fal leomlása után (amiből mi magyarok ütöttük az első téglát a Piknikkel). Aztán jött a totális gazdasági összeomlás és a milliárdos iparágak felvásárlása fillérekért a nyugati cégek által, majd a kiüresítésük és megölésük. Meg ott volt Szabó Albert a fogaskerekes zászlóival, kb. voltak vagy 20-an, de minden fontosabb politikai eseményre elmentek Pesten (általuk sokak szemében a náci veszély is beigazolódott, bár manapság felmerül az is, hogy az MSZP rendelte meg őket, hogy rombolják az új demokratikus pártok megítélését). Baromi nagy önigazolás volt sok embernek, amikor az MDF veszített, hogy "Na mégsem volt olyan rossz a Kádár-rendszer! Lehet megmondták mit kell csinálni, de legalább működött!". Szóval ez még inkább ráerősített arra, hogy nem szabad ezt a vonalat erőltetni. Jó volt az úgy régen, nem kell magyarkodni (bármit jelentsen is ez, általában bármi olyat ami a jó kis szocreál életmódtól eltért). Bocsi, hogy ilyen sokat írtam. De ez így kijött most.