És akkor ezt így…

Melléthei-Barna Márton kinevezése az első gyomros, szerintem. Nekem biztosan. Egy nepotizmussal és korrupcióval traumatizált ország újra traumatizálása, még beiktatás előtt. A kinevezés felajánlása és annak elfogadása is lényegesen fontosabb információ, mint az elsőre látszik talán. Itt, most, sajnos nincs komolyabb meggyőző hatása annak, hogy valóban kifogástalan szakmai pedigré áll Mettéthei-Barna mögött és annak sem, hogy fontos, kritikus bizalmi pozícióról van szó. A felkérés üzenete az, hogy ezek szerint Magyar Péter jó esetben nem érti, rossz esetben őt nem érdekli mennyire traumatizált a nemzet, több mint egy évtizedes nepotizmus után. Ha ezt értené vagy érdekelné, még akkor is keresne, és minden bizonnyal találna, egy olyan szakembert akiben ő is és a nemzet is bízhat, hoszen az utolsó két választása kivételével a többi minisztere azonnal elfogadásra és támogatásra került. Magyarázkodás nélkül… Itt most az az érzésem, hogy az ő bizalma fontosabb volt, mint az, hogy ne traumatizálja újra az országot és először a választók bízzanak a választásában. Ez hiányzott eddig és most ő is elengedte. Szintén jelzés, hogy a jelölt elfogadta a felkérést. Mindegy mennyi beszélgetés, rábeszélés után, de elfogadta. Szintén nem számít, hogy az ország traumatizált. Nem számít, hogy magyarázkodni kell. Elfogadta, elhitte magáról, hogy mindezekkel együtt, ebben a történelmi pillanatban ő a helyes jelölt. Ő sem mondott kategorikus nemet előtérbe helyezve, hogy ne stresszeljük már a választókat, legalább pár hétig. Nekem ez két személyiség mellé is tesz egy egy felkiáltójelet. Az elsőt. De rosszkor. Nagyon korán. És lehet, hogy mindenben tökéletes lesz a választása. De a megkérdőjelezhetetlensége nem. Sem itthon, sem külföldön. Úgy látszik nem megy mégsem teljesen európai módon gondolkodni.