Május 1. sokaknak csak egy piros betűs nap, hosszú hétvége, grillezés és sör. De szerintem érdemes egy pillanatra megállni és gondolni azokra, akik ma is dolgoznak, vagy akiknek a munkája nélkül az egész hétköznapi életünk összeomlana.

A pénztárosra, aki nyolc órán át áll és mosolyog, miközben mi türelmetlenkedünk a sorban.

A buszsofőrre, aki hajnali négykor indul el, hogy mi időben érjünk munkába.

Az ápolóra és az orvosra, akik ünnepnapon sem pihenhetnek, mert a betegség nem vesz szabadnapot.

A kukásokra, akikre csak akkor gondolunk, ha véletlenül kimarad a szemétszállítás.

Az építőmunkásokra, akik nyáron a tűző napon, télen fagyban dolgoznak, és akiknek a kezenyomát ott látjuk minden épületen, úton, hídon.

A tanárokra, akik sokszor saját zsebükből fizetnek eszközöket, és otthon is dolgoznak, miután "hazamentek".

Ezek az emberek nem kerülnek a hírekbe, nem kapnak nagy fizetést, és ritkán hallanak köszönetet. De a társadalom gerincét ők alkotják.

Szóval ha ma találkozol valakivel, aki dolgozik: egy köszönöm, egy mosoly, egy türelem a sorban, az is számít.

Boldog Május 1-jét mindenkinek!

(És igen, ez egy szentimentális poszt. Néha belefér.)