A CIA egyvalamire nem gondolt: hogy a macskák híresen engedetlen élőlények, ráadásul az ellenség kémein kívül más veszélyek is leselkednek rájuk. Az első prototípus rögtön bebizonyította, hogy a laboron kívül egyszerűen nem lehet irányítani: ha unatkozott, elcsatangolt, ha megéhezett, élelmet keresett magának, és könnyen elterelte a figyelmét bármi. Az éhség problémáját a CIA tudósai újabb műtétekkel próbálták kezelni. Az ilyen eljárások és a kiképzés költségei egyes becslések szerint összesen mintegy 20 millió dollárra rúgtak, mire az Akusztikus Cica végre készen állt a bevetésre.

A 2001-ben nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az első bevetésen, rögtön azután, hogy a hangrögzítőkkel felszerelt macskát egy park közelében elengedték, az állatot elütötte egy taxi. A CIA kutatói végül arra jutottak, hogy a macskák ugyan rövid távolságok megtételére betaníthatók, de „a környezeti és biztonsági tényezők miatt egy valós külföldi helyzetben ez a módszer nem lenne praktikus”.