Nagyon elfelejti mindenki, hogy így vagy úgy, de sose fogja ezt elfelejteni (és ezzel nem azt mondtom, hogy emiatt lehet vegzálni, hogy "de igenis álljon bele")

Vagy az van, hogy amíg ő is tudja, hogy a pedomaci szabadon van, és sok más bűnrészese is, egyáltalán nem úgy fog nyugodtan élni, mintha már majd kimondja a főpedo nevét, és a nyomozás és akár új információk/áldozatok esetleg idővel feltárnak egyre több bűnrészest is (természetesen ez sajnos nem biztos). Ha elkezdődik a nyomozás, az neki ugyanúgy éveken át tartó teher, mert biztos hosszú ideig tart majd a nyomozás. Általánosságban úgy érzi magát egy áldozat, hogy amíg az ügy aktája nem kap lezárást, nincs elítélve a bűnös, addig nem tud a gyógyulás útjára lépni. Ez pedig hosszabb idő, mint hogy visszalép, és úgy próbál meg gyógyulni, hogy nem kell napi-heti-havi szinten hivatalosan is foglalkozzon (arra gondolok, hogy hányszor fogják 'elővenni', mint tanú, ha elkezdődne a hivatalos eljárás).

Viszont ha ő sem áll ki, akkor ki tudja mi lesz az ügyből, lehet, hogy elvész majd. Ebben az esetben is benne lesz egy hatalmas szorongás, hogy elindította a lavinát és tudja a nevét a gyászkereszt pedonak. Benne lesz, hogy vajon mikor fogja elővenni őt a pedoszervezet, fogják-e zsarolni, ilyesmi félelmek. (Nem biztos, hogy zsarolnák, vagy hasonló, de a félemem, stressz attól még ott lehet benne.) Benne marad az a sok negatív érzés, hogy az elkövetök szabadon járnak, akár a híres politikus ott nyenyereg a tv-ben, rádióban, interneten, az is borzalmas érzés lehet.

Szóval elfelejteni sose tudja majd, az pedig rá tartozik, hogy ő hogyan akarja az ügyet vinni. Ne jöjjünk azzal, hogy "de ezzel nagyon sok embernek segítene", mert ez IGAZ. Az viszont ugyanúgy igaz, hogy mi meg nem éltük át mindazt, amit ő igen, nincs jogunk ítélkezni, hogy miért lépett vissza, és megint előre. Aki nyavajog, hogy jaaj így elveszti az emberek érdeklődését, meg mi értelme ennek az ingázásnak, csak tartson ki, amíg kimondja a nevet,stb., na ezek 0 empátia. Az ügyet nézik, és nem a mögötte álló áldozatot és az ő mentális egészségét. Nem leszünk jobbak társadalmilag, ha 'nyomást gyakorlunk' az áldozatra, amikor ő elbizonytalanodik a vallomással kapcsolatban, és hoz egy döntést. (Itt nem azokról beszélek, akik tényleg támogatásukkal lendítik fel a fiú erejét, és nem helyeznek rá közben nyomást, egyéb felelősséget.) Ha más áldozatokkal vegzáljuk, hogy mások miatt is tegye meg, az ugyanúgy csak a problémáihoz ad, annak ellenére, hogy igaz, hogy segítene vele nekik és ezt ő is biztosan tudja. Van már elég baja, amit fel kell dolgozzon mentálisan, más áldozatok jóléte azonban nem tartozik rá, mint felelősség és ezt próbálja mindenki megérteni legyen kedves, mert ez ez bonyolult és összetett dolog.

Bocsi a regény miatt, de ez egy sokszempontos, összetett dolog.