Igen, egy ideális világban mindenki azonnal felismeri a helyzetet és képes is arra, hogy aktívan válaszoljon rá - de ez nagyon nem így működik. A valóságban szépen lassan fokozatosan csúszunk bele egy olyan helyzetbe, ami végül tarthatatlanná válik. Sajnos nagyon sokáig képesek vagyunk alkalmazkodni, kis engedményeket tenni a lelkiismeretünkkel, és lassan, de biztosan átíródik az, amit helyesnek és elfogadhatónak tartunk.

Ezen a szinten ugyanúgy működött az agymosás és a propaganda, az egész társadalmat átható apátia / tehetetlenség és a korábbi normák felülírása egy közös normaszegési rendszerré.

Szerintem sosem késő ezzel szembe nézni és nekiállni átgondolni, hogy mégis hogy jutott el erre a pontra. Ez persze nem azt jelenti, hogy ettől mindent bocsássunk meg és felejtsünk el - de az biztos, hogy ha ilyenkor a torkának ugrunk egy felszólalónak, akkor a többi ingadozó inkább összezár és tovább védekezik. A legnagyobb stratégiai hiba meggyőzni az ellenfeled, hogy neki márpedig halálig kell harcolnia ellened, mert nincs kegyelem, és nem fogsz különbséget tenni egy kishal és egy nagyhal között.