Telex cikk TL,DR:

A két büntetőjogász üzenete kijózanítóan világos: a jogi keretek már most adottak. Sőt, a Fidesz-többségű Országgyűlés 2025 decemberében - szinte észrevétlenül - megszavazott egy EU-irányelvet, amely tartalmazza a fordított bizonyítási terhet: bizonyos esetekben az érintettnek kell igazolnia, hogy a vagyona jogszerű forrásból származik. Ez Európa-szerte ritkaság, és pontosan az a típusú eszköz, amelyet a brit Unexplained Wealth Order vagy az olasz Codice Antimafia alkalmaz. A magyar jogban tehát ma is létezik - csak nem alkalmazza senki. A cikk legélesebb figyelmeztetése azonban az elévülés. A korrupciós ügyek elévülési ideje 12 év, vagyis a 2010–2014 közötti - épp a NER alapozó periódusát jelentő - ügyek most állnak a kapuban. Ha a Tisza-kormány nem indít büntetőeljárásokat a következő hónapokban, ezek matematikai bizonyossággal kihullnak.

Cikket kiegészítő gondolataim:

Nemzetközi példák:

Romániában a Nemzeti Korrupcióellenes Ügyészséget (DNA) az EU-csatlakozás keretében hozták létre. A legjobb periódusában - 2013 és 2018 között, Laura Codruța Kövesi vezetése alatt - szinte hihetetlen eredményeket mutattak fel: húsz év alatt mintegy 15 000 embert állítottak bíróság elé, köztük 400 polgármestert, 160 bírót, 60 minisztert és két korábbi miniszterelnököt. A vádemelések több mint 90%-a marasztaló ítélettel zárult. A DNA Európa egyik legsikeresebb korrupcióellenes ügyészsége lett - papíron.

És mégis: az ellopott közvagyonnak mindössze 10%-a körüli részét sikerült ténylegesen visszaszerezni. A többi addigra strómanokon, offshore-cégeken és bizalmi vagyonkezelőkön keresztül elérhetetlenné vált. A 2018-as politikai visszacsapás - Kövesi menesztése, az ügyészség mozgásterének szűkítése - pedig megmutatta, hogy a sikerek mennyire visszafordíthatók, és felmerült a politikai célokra való használata is a hivatalnak.

Lengyelországban a 2006-ban alapított Központi Korrupcióellenes Hivatal (CBA) más utat választott: 1 300 tisztviselővel évi mintegy 500 operatív ügyet és 570 nyomozást folytat, és kifejezetten erős jogosítványokkal rendelkezik a vagyonnyilatkozatok valódiságának ellenőrzésére. A lengyel Btk. egy figyelemre méltó elemet tartalmaz: a „non-punishment clause" - aki a nyomozás megkezdése előtt önként feljelenti a vesztegetést és teljes körűen feltár minden lényeges részletet, mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól. Ez nem amnesztia, hanem ösztönzés az önfeltárásra a korrupciós hálózat belsejéből.

A vagyonbevallási kötelezettség mint jelen idejű tényállás

A magyar Alkotmányban rögzített visszaható hatály tilalma sokakat aggaszt: hogyan lehet a 2010-es cselekményeket a mai joggal megítélni? A megoldás elegáns: ne is próbáljuk. A kötelezettség most keletkezik, és a hazugság most történik. És ez utóbbi kerül büntetésre, nem maga az eredeti cselekmény.

Egy vagyonigazolási felszólítás - amelyet az új Hivatal kibocsát meghatározott időablakban - minden 500 millió forint feletti, 2010 utáni vagyongyarapodású személytől teljes vagyon-, jövedelem- és kapcsoltfél-igazolást követelne. Aki hamis vagy hiányos választ ad ma, az ma követ el bűncselekményt - függetlenül a régi cselekmények elévülésétől. Ez analóg a klasszikus adóigazgatási logikával: a tíz évvel ezelőtti jövedelmet ma is be kell vallani, ha kérdezik. A javasolt büntetési tételek: alapeset (hamis nyilatkozat) 2–8 év; minősített eset (kapcsolt fél elhallgatása) 5–12 év; bizonyítékpusztítás 8–15 év.

A 25%-os vagyonamnesztia - óvatosan

Itt érdemes megfontolni egy kockázatosabb elemet, amelyet csak körültekintően szabad alkalmazni. Egy pl. 9–12 hónapos időablakban, aki önként, teljes körűen feltár mindent, és lemond vagyona 75%-áról, megtarthatja a maradék 25%-ot, és mentesül a büntetőeljárástól. Aki nem él ezzel, és később kiderül valami: 100%-os elkobzás plusz teljes erejű büntetőper.

Ez a klasszikus fogolydilemma-helyzet. Aki elsőként vall, jól jár. Aki utolsónak marad, mindent elveszít. A NER kollektív védőhálója pillanatok alatt összeomlik, ha mindenki más is ugyanezt a számítást végzi.

A társadalmi balansz miatt azonban óvatosság kell. A „vegyünk vissza mindent" tábor ezt árulásnak fogja olvasni; a „háttéralkutól félő" tábor a klasszikus korrupt megoldásnak.

Ezért nem alkuként, hanem vallomáskötelezettségként kell kommunikálni: aki igazat mond, megússza a börtönt - de a vagyon háromnegyede mindenképp az államkasszába (vagy egy minden polgár nevére kiállított szuverén alapba) kerül. A folyamatnak nyilvánosnak, követhetőnek és civil monitoring-testület felügyelete alatt kell zajlania, hogy az újabb háttérvagyon-átrendezés gyanúja eleve kizárt legyen.