Ez az elhivatottság az első munkahelyemre emlékeztet. Volt egy irodánk Törökországban, 1 helyi alkalmazottal. Egy török csávó volt az illető, aki - mint kiderítettem - számlákat csalt el, és meghamisította a könyvelést. Az egyik fejes odautazott Ankarába, hogy ellenőrizze a fickót, utánajárjon a csalásoknak, megnézze mi van a bankszámlán, stb.

A fickó, nevezzük Hakannak az egyszerűség kedvéért, végtelenül készséges volt, ragaszkodott hozzá hogy minden a legnagyobb rendben. A fejes mondta neki, hogy akkor menjenek el szépen a bankba együtt. Hakan a legnagyobb örömmel elment vele. Húztak egy sorszámot. Hakan biztosította a vezetőt, hogy a bankszámlán ott találja majd az összes pénzt. Fogytak az emberek előttük, de Hakan még mindig kitartott, mint az a bizonyos haj a Taft reklámban.

Amikor felvillant a sorszámuk, Hakan összeomlott; félrevonta a fejest, és közölte, hogy semmi pénz nincs a bankszámlán, de adjon neki egy kis időt, mindent meg fog oldani. Na most nézzük a DK esetét. Ebben az analógiában ők még a bankügyintézőnek is lelkesen bizonygatnák, hogy márpedig milliók vannak a számlán... Aztán persze amikor jön a csődbiztos, akkor már felteszik a kezüket, hogy "ja, amúgy mi már felszámoltuk magunkat, ne tessék fáradni."