Rémhírterjesztés

Ebben a megszólalásban több pszichológiai elhárítás is látszik. Az egyik a projekció: azt a működést, amit a saját politikai oldal korábban évekig alkalmazott, most külső elnyomásként nevezi meg, amikor más szereplő vagy platform korlátozza a teret. A másik a tagadás és átkeretezés: mintha a korábbi hatalmi koncentráció, médiauralás és ellenségképzés nem ugyanennek a logikának lett volna a része, csak most válik problémává, amikor a kontrollélmény megbillen.

Erősen jelen van a katasztrofizálás is. Egy platformszabályozási vagy kampánytechnológiai változásból azonnal diktatúra, a közbeszéd vége és a szabad választás megszűnése lesz. Ez szorongás politikai nyelvre fordítva.

A harmadik réteg a hasítás: van a „mi szabadságunk” és van az „ő diktatúrájuk”. Így nem kell ránézni arra, hogy a probléma nem ott kezdődik, amikor egy rendszer ellenünk fordul, hanem ott, amikor természetesnek vesszük, hogy a nyilvánosságot algoritmusok, pénz, propaganda és platformhatalmak szervezik. Aki csak akkor félti a szabadságot, amikor a saját mozgástere szűkül, az nem szabadságról beszél, csak elveszített kontrollról.