Azoknak akik nem bírják Csaba hangját itt az átirat, mert jókat mond 😄

"Na srácok, ezt megszívtátok.

Valláselméleti adás következik, de muszáj lesz, mert van egy jelenség, amiről beszélnünk kell, és ennek része a valláselmélet is. Szóval Magyarországon épp óriási rendszerváltás remélhetőleg minden megváltozik, vagy legalábbis sok minden, mert marhára rászorulunk. Ennek ellenére viszonylag sokan akadtak, akik úgy gondolták, hogy legalábbis a választások környékén nekem nem kéne megszólalnom, merthogy hát alapvetően, hát alapvetően nem élek rosszul, és nem két-három ember írta ám ezt le, hanem rengetegen, több tucatnyian, százával.

Sőt, egy szélsőjobber influencer még egy videót is, egy óriási elérésű videót készített, amiben ugyanazt fogalmazta meg, mint az elvtársai, hogy mennyire kellett volna nekem jól érnem az előző rendszerben, hogy ne kritizáljam azt. Na és ez az pontosan ez. Elsőre természetesnek tűnik, mert nap mint nap ilyen gondolatokat hallunk, de hogyha egy pillanatra megállunk és végiggondoljuk, akkor felfogjuk, hogy mennyire szörnyűségesen önző gondolat ez.

Szóval itt vannak azok, akik jól élnek, itt pedig vannak azok, akik rosszul. És az elhangzó alapelv szerint köztük nem lehet semmiféle nem lehet semmiféle átjárás. Az ő dolguk annyi, hogy jól éljenek és ennek örüljenek. Várjatok, ők örülnek. Az ő dolguk pedig az, hogy éljenek szarul és szomorkodjanak. Neki nincs dolga vele, ne nézzen oda, ne foglalkozzon vele. Ő pedig ne nézzen oda és ne foglalkozzon vele, mert nincsen vele semmi dolga. Egyszerűen csak örömködjünk. Na most ennél önzőbb, szervilisebb, gonoszabb, keresztény ellenesebb gondolatot nehéz lenne megszülni. És erről azért kell beszélnünk, mert mert mert ezzel a gondolattal nagyon sokszor találkoztam az elmúlt években ismerősöknél még családon belül is. És azt gondolom, hogy ez a fajta gondolkozás az, ami nagy mértékben tehet arról, hogy, hát, hogy úgy élünk, ahogy ez a végtelen önzés, a szolidaritás teljes hiánya annyira része már az életünknek, hogy a legtöbben észre se veszik, hogy amikor leírnak egy ilyen kommentet, micsoda micsoda bűnt követnek el. Megmondom micsoda bűnt. Közel halálost. És akkor egy kis valláselmélet, mert a fenti gondolatot megfogalmazók nagy része valószínűleg valószínűleg kereszténynek vallja magát. Na most a kereszténységnek az egyik központi megkerülhetetlen alapelve, hogy a szegényekkel, rászorultakkal foglalkozni kell. És hát nem csupán egy ilyen opcionális javaslat, egy ilyen fakultatív kirándulás, ez egy ez egy központi alapgondolat. A Biblia és az egyház tanítása szerint a közöny a rászorulókkal szemben az egy nagyon komoly bűn és ellentétes Krisztus tanításával. a vagyon öncélú felhalmozása, a szegények figyelmen kívül hagyása, mindez gőgnek és az isteni parancs megszegésének számító súlyos bűn, összefoglalva a kereszténységben a mulasztás és az önzés az nem egy ilyen apró hibácska, hanem egy egy egy közel halálos bűn, ami konkrétan azt jelenti, hogy az üdvösséget is veszélyezteti. Szóval, hogyha ezt valaki huzamosabb ideig önszántából elköveti, akkor szopóroller. Szóval azt gondolni, hogy akik neki jó, azok fogják be a szájukat és élvezzék ki, hogy nekik jó. Az az nem egyszerűen egy ilyen egy ilyen hülye szervilizmus, hanem a legvakon élőbb kereszténybenézést, amit el lehet képzelni az inkvizíció óta. A hétvégén Győrben voltam, ahol Ferenc Atya tartott beszédet az iskolámban. Ferenc atyáról korábban már készítettem egy videót, azt itt tudjátok megnézni. Lényeg, hogy ő rendkívül sok áldozatot hozott a közösségért, és egy igazi közkedvelt fantasztikus pap. Éppen ezért ebben a rendszerben rendkívül nehéz évek vannak mögötte, és csak hosszú kihagyás után engedték meg neki, hogy ellátogasson abba az iskolába, amit ő hozott létre, és találkozzon azokkal a diákokkal, akiket ő indította el. az életükben.

Igen. A mienk volt az első végzős évfolyam Robival, azóta lement 25, és hát ennek a 25 évfolyamnak volt meghirdetve ez az esemény. És Ferenc atya csodálatos beszédet tartott, nagyon sok értékes gondolatot osztott meg, de de ez volt a kedvencem. A kereszt szelídíti az erőset.

Hányszor vagytok, vagyunk megkísértve különösen a sikerek, az anyagi és egyéb lehetőségek idején, hogy mintegy elbizakodottan elszálljunk magunktól érzéketlenné és vakká válunk másokkal szembe. Ha valamiért imádkozom értetek, amikor sorsotokat a szívemen viselem, az nem más, hogy maradjatok önzetlenek, önfeláldozók, gyengédek, szelídek a rászorulók irányába.

S tudjátok mindig igaz önmérsékletet gyakorolni, amikor az élet napos oldalán vagytok.

Ezeket kívánja nektek tiszta szívből egykori pásztorotok. Legyen mindnyájunk számára testiekben, lelkiekben gyümölcsöző ez a csodálatos találkozó.

Na és ez az. Ezt jelenti igazából kereszténynek lenni, ha már a kommentelők annyira hirdetik magukra, hogy ők mekkora nagy keresztények. De nem csak kereszténynek lenni, hanem hanem embernek létezni, társadalomban létezni, emberi körülmények között létezni. a társadalom, ugyanis ez a két csoport együtt, meg az összes többi, és tulajdonképpen mindenki mindenki kapcsolódik mindenkivel. Mindenki valamilyen módon függ a másiktól, mindenki valamilyen módon támaszkodik a másikra, és mindenkinek valamilyen módon szüksége van a másikra, meg arra is, hogy a másik a lehető legjobban éljen, mert mert ezt jelenti társadalomban élni, ezt jelenti közösségben élni, és és ez különböztet meg minket. Hát azt nem is mondom, hogy az állattól, mert nagyon sok állatfaj érti ezt, hogy hogy nem lehetünk közömbösek egymás sorsa iránt. Egy olyan világban, ahol mindenki csak magával foglalkozik, pokol létezni.

Az tulajdonképpen a MadMax világa meg az ilyen posztapokaliptikus izéknek, ahol ahol nincsen ivóvíz meg meg szélvédő sincs az autókban, mert elvitték őket. Az semmire sem érv, hogy én hogyan élek, az legfeljebb kötelezettséget ad meg felelősséget, nem pedig alkalmat a mások leszarására. A magyar sajnos egy hihetetlenül individualista társadalom, amiből nagyon sok problémánk fakadt.

A 30Y-nak van egy nagyon magyarságra jellemző egyébként szuper jó dala, az "éhezők jóllakottak", ami egy éhezőről szól, aki bekerül a jól lakottak közé, és egy idő után hozzájuk válik hasonlatossá. Van egy marha jó részlet is benne. Ez:

Én az éhezőknek nem hallom a hangját.

Nem is látom őket. Ők sem látnak engem.

Üres tányérokkal némán csörögnek.

És ezek a kommentelők, influencerek, videósok, szakértők, megmondó emberek pontosan ilyenek. Jól lakottak, akik nem is érték, hogy fontos feladatunk van a társadalomban, mert ha azok sem szólalnak fel, akik jobban élnek, akkor kik fognak? Akkor mi lesz a társadalommal? Mi lesz a szolidaritással? Mi lesz azokkal a dolgokkal, amik miatt nem elviselhetetlen ezen a bolygón élni, hanem sokszor egészen jó?

A lényeg az, hogy most volt egy választás, és nekem nagyon úgy tűnik, hogy hogy ezen a választáson a fiatalok vitték a zászlót. Egy olyan generáció, amit nagyon-nagyon sokan szidnak, csak tegyük hozzá, hogy megvannak a lehetőségeik és a képességeik, hogy kicsekkoljanak ebből a társadalomból. Ők mégsem hagyták magukra ezt a társadalmat, hanem szembementek a rendszerrel és legyőzték azt. És én azt gondolom, hogy erre az alapra most egy tök jó világ épülhet. Főleg, mert most olyanok győzték le a rendszert, akik nem lesznek hívei a következőnek, maximum bizalmat szavaznak neki addig, ameddig az el nem játsza a bizalmat. De nem lehet megvezetni őket. És ez őrült fontos, mert ha egy politikusban az a vakon levésnek a magas iskolája, non plusz ultrája, Csomolungmája. A hívő mindent elnéz a hite tárgyának, hiszen az nem racionális, hanem érzelmi alapú, transzcendens. Na most ilyesmit behozni a politikába, az totális tévedés. Bízni lehet a politikusban, ameddig rászolgál, de közben folyamatosan ellenőriznünk kell, hogy valóban azt teszi-e, ami a mi érdekünkben áll. Ez a szünet nélküli vizsgálat egy demokratikus szavazónak ugyanúgy fontos alaptulajdonsága, mint a kereszténynek a szolidaritás. És most olyanok győzték le a rendszert, akiknek lehetséges, hogy többet jelentett a szolidaritás, mint a szüleiknek, meg a nagyszüleiknek, és jobban képben vannak a világ dolgaival kapcsolatban, éppen ezért sokkal nehezebb is átverni őket.

Nyilván szavaztak a váltásra bőven 40-esek, 50-esek is, meg még idősebbek is, de alapvetően a fiatalok megjelenése a szavazókultúrában változtatta meg az erőviszonyokat. Mindenesetre, ha jobb világot akarunk építeni, akkor soha többet nem lehet érve rendszer megtartására azt, hogy az egyének hogyan élnek, mert nem egyének vagyunk itt, hanem egy közel 10 milliós ország, egy társadalom. De és ha jövőben mégis valakinek ilyesm járna a fejében, hogy neked tök jó, akkor meg minek kritizálsz bármit? És miért nem miért nem szarsz le mindenki egyebet? Akkor legyen legalább olyan a környezet, hogy érezze, hogy ez egy szalonképtelen gondolat, amit egyszerűen nem lehet kimondani, mert egy jól működő országban ugyan nagyon fontosak az egyéni érdekek, ám ezek mindenek fölé helyezése bűn. És most ez ellen szavaztunk. Jövünk vissza egy következő videóval. Sziasztok!"