Akárhogy nézzük, csökkenő a tendencia ha a népszámlálási adatokból indulunk ki. 2022-ben kb. 40% eleve nem is válaszolt a vallási kérdésre, a maradékból 16.1% (tehát a válaszolók kb. negyede) felekezeten kívülinek mondta magát. Mindez úgy, hogy az összes város tele volt plakátokkal, amin legtöbbször a katolikus egyház hirdeti, hogy nehogy elfelejtsd a népszámlálásnál beírni, hogy te márpedig hívő keresztény vagy és iskolákban kötelezővé tették a hit- és erkölcsoktatást. Mindezek mellett lett ez az eredmény. Tetszik, nem tetszik, a vallásosok egyre jobban kisebbségbe kerülnek a társadalmon belül, ez európai és akár világszintű tendencia még olyan hiperkeresztény országokban is, mint Lengyelország.

Én azt látom, hogy népszámlálásnál sokan beírják, hogy ők márpedig keresztények, de eközben a templomok majdhogynem konganak az ürességtől, a misékre csak a nagyon idősek járnak, egyre kevesebb a pap és a lelkész, sokakat meg se keresztelnek születéskor, esküvőknél sokszor már templomba se megy az ifjú pár, olykor a temetésen se jelenik meg a pap mondani pár szót az elhunytról. Az egész hitélet és a ceremóniák leredukálódnak arra, hogy "azért csináljuk, mert így szoktuk meg", mert nincs hitbeli háttere, aztán sok helyen egy idő után a ceremóniákkal is felhagynak. Performatív kereszténység. Úgy gondolom, hogy a valóságban a tényleg hívő vallásosak még annál is jelentősen kevesebben vannak, mint amennyit a népszámlálási adatokból ki lehet olvasni, és az se sok.

Innentől kezdve nem arról van szó, hogy a többség ráerőszakolja a vallási nézeteit (vagy nézetei hiányát) egy vallásos kisebbségre, hanem arról van szó, hogy az egyházak társadalmon belüli tömegbázisa rohamosan csökken (2001 óta kb. feleződött a népszámlálási adatok alapján), aminek annak kellene lennie a következményének, hogy az egyházak politikai/közéleti súlya is csökken, de ez különféle okok miatt nem következett be, és ez feszültséget okoz. Ezt tovább fokozza az, hogy gyakran jelenik meg újabb és újabb pedofil és szexuális zaklatási, gazdasági bűncselekményekkel kapcsolatos, vagy egyéb közéleti botrány, fenntartva és tovább gyorsítva az egyházak lassú bomlását.

Ez a bomlási folyamat véleményem szerint ennél a pontnál már megfordíthatatlan mindenhol a világban. Lokálisan pár helyen lehet, hogy egy időszakban több lesz a hívő, de az összkép afelé mutat, hogy az egyházak nagyon gyorsan vissza fognak szorulni, vagy egyenesen meg fognak szűnnia világ nagy részén. Az 1990-es, 2000-es években, amikor elkezdtek kijönni az első komolyabb pedofil botrányok még meg lehetett volna fogni az egészet, de ez nem történt meg. A szellem kijött a palackból, a pedofil pap képe társadalmi mém lett. A vallások (különösen a katolikus egyház, de ide lehetne sorolni az iszlámot is) a 20. században többször bizonyították a képtelenségüket a megújulásra, vagy bármilyen változáshoz való alkalmazkodásra, csakis a kormányzati hátszélnek, az államokkal való összefonódásoknak, és a már említett performatív vallásosságnak köszönhetően maradtak fent. A sorozatos gyerekbántalmazási botrányok, a történelmi bűneik kiderülése, és a vallási fanatikusság megjelenése csak hab a tortán. Nem egyik pillanatról a másikra fognak eltűnni az egyházak, hanem néhány generáció alatt, de meg fog történni. Nem azért, mert aktívan üldözik őket és a híveiket, hanem mert kiüresednek, kifordulnak önmagukból.