Átforgatták a földet – a Tisza kampányának belső története tíz fejezetben

2025 októberében a Tisza Párt legfelső vezetésének tagjai egyenként beléptek egy szobába a párt Szépvölgyi úti irodájában, hogy elolvassanak egy nagyjából 120 oldalas dokumentumot. A telefonjaikat kint kell hagyniuk, másolatot, fotókat nem készíthettek. Az irat teljes titokban készült, csak egy példányban nyomtatták ki, és csak a legszűkebb vezetői kör, kevesebb mint tíz ember olvasta. Ez volt a párt kampánystratégiája a 2026-os országgyűlési választásokra.

A stratégiát Tóth Péter kampányfőnök és pár fős csapata írta. 16 célt fogalmaztak meg, amit a pártnak el kell érnie, hogy megnyerjék az áprilisi választásokat. Ezek közül az első és legfontosabb volt, hogy a választásra népszavazásként tekintsenek a szavazók. Egyértelmű helyzetet akartak teremteni, ahol a választók vagy a rendszerváltásra szavaznak, vagy az ellen, a Tiszára, vagy a Fideszre. Aki nem a Tiszára szavaz, az Orbán Viktort tartja hatalomban – Magyar Péter ezt újra és újra elmondta a kampány során.

A pártelnök és Tóth végig szorosan együtt dolgoztak az elmúlt bő másfél évben. Jól szót értenek egymással, megvan a kölcsönös tisztelet, de a kampányfőnök mindig egyértelműen Magyar Péter alá pozícionálta magát, a politikai irányvonalat a pártelnök szabta meg.

Mindketten rajonganak a politikáért és a politikatörténetért, emiatt hamar megtalálták a közös hangot. Magyarról az őt régóta ismerők azt mondják, gyerekkora óta nem érdekeli más, csak a politika, hobbijai se igazán voltak soha.

Tóth az egyik legtapasztaltabb szakembernek számított itthon már azelőtt is, hogy Magyar felkérte kampányfőnöknek a Tiszához 2024 végén. Huszonéves volt, amikor először részt vett az édesapja, az 1994 óta Angyalföld polgármestereként dolgozó Tóth József kampányában, és Kész Zoltán kampányát is ő vezette a 2015-ös veszprémi időközi országgyűlési választáson, amivel akkor egy időre sikerült elvenni a kétharmadot a Fidesztől.

Magyar Péter és Tóth Péter Fotó: Németh Dániel/444

Tóth tudatosan a háttérben maradt a kampány során, szervezett, de személyi döntésekben is részt vett, különösen a jelöltkiválasztásban. Azok, akik együtt dolgoztak vele, nagy tudású, szigorú emberként jellemezték őt a 444-nek. „Minden választókerületről tud mindent, évtizedekre visszamenőleg. Egy zseni” – mondta róla egyik beosztottja. Hozzátette, hogy Tóth nagyon szorosan fogott minden jelöltet a kampány során, mindig konkrét elvárásai voltak, és azokat számon is kérte.

„Sokszor mondta, hogy lehet, most nem értünk vele egyet, például mert nem nyilatkozhattunk, de higgyük el, ezt kell csinálni. Ilyenkor mindig elmagyarázta, miért kér minket erre vagy arra. Azt is megjósolta, mikor fogunk kiakadni, mikor leszünk a legfáradtabbak, a család mikor fog ebben elfáradni. Ez meg is történt, de megnyugtató volt, hogy figyelmeztetett minket, és tényleg akkor történt, amikor mondta. Sokat beszélt ennek az egésznek az emberi, a lelki oldaláról” – mesélte a Tisza egyik megválasztott képviselője.

Tóthot nem érdekelte, amikor a fideszes propaganda vagy akár a független sajtó számon kérte a Tiszán, hogy a jelöltjeik sokáig nem nyilatkozhattak önállóan, vagy egyáltalán. A kampány során minden jelölt minden Facebook-posztját élesítés előtt le kellett ellenőriztetni a központtal. A hibázás lehetőségének kizárása volt a célja, és hitt abban, hogy eredményesebben tudnak kommunikálni a választóikkal, ha megkerülik a sajtót, és közvetlenül hozzájuk beszélnek. Magyar is és Tóth is mindig hangsúlyozták, hogy nem a nagyvárosi értelmiségi elitnek akarnak megfelelni, annak ellenére, hogy mindketten ebből a közegből jönnek.

Miskolc Fotó: Bankó Gábor/444

Tóth ritkán engedett teret egyedi stratégiáknak, a módszere arra épült, hogy a Fideszt csak lábon lehet megverni, fókuszált kopogtatással, országjárással, minél több kézfogással. „Fegyelmezettséget, monotonitástűrést, és organikus elérést keresett a jelöltekben, ezt várta el mindenkitől” – magyarázta egyik forrásunk. 15 ezer aláírás összegyűjtését, „15 ezer kézfogást” kértek a jelöltektől minden választókerületben. Ez országosan több mint 1,5 millió „kontaktszemély”, ahogyan belül hívták az adatbázisban szereplőket.

Ennek az elképesztő igyekezetnek a motorja a Tisza Szigetek hálózata volt, amin keresztül sok tízezer ember ingyenmunkáját sikerült becsatornázni a Tisza kampányába. „Gerillaharc volt ez, aminek természetes célja a rendszerváltás” – foglalta össze a tapasztalatait a Szigetek működését ismerő forrásunk. „A tenni akarás volt a lényeg, ennek mi csak keretet és fókuszt adtunk” – mondta a Szigetek megszervezéséről.

A kampány során a Tiszához befutott több olyan, sokszor magánéleti természetű információ vezető politikusokról, ami súlyos károkat okozhatott volna a Fidesznek, ha nyilvánosságra kerül. A legfelső szinten született arról döntés, hogy ezeket nem használják fel. Tóth végig ragaszkodott ahhoz, hogy nem indulhatnak fekete kampányok a Tisza részéről – erről a választás után a Partizánnak adott interjújában is beszélt. Azt is elmondta, hogy ezek az anyagokat azóta megsemmisítette. Ahhoz is ragaszkodott, hogy a megbízatása a választásig tart, bármi legyen is a végeredmény. A kitűzött 16 célból a kampány végére szinte mindet elérték.

A kampány során és a választás óta eltelt időszakban több tucat háttérbeszélgetést folytattunk jelöltekkel, helyi szinten és az országos kampányon dolgozó tiszásokkal, háttéremberekkel és vezetőkkel arról, hogyan sikerült az állampárti módszerekkel levezényelt lejárató kampányok és titkosszolgálati műveletek ellenére a modernkori magyar történelemben példátlan választási sikert elérnie a pártnak. Mindannyian név nélkül nyilatkoztak nekünk, hogy szabadon beszélhessenek a belső folyamatokról.

I.

Átlagos pesti kávézó felső emeletén találkozunk a Tisza központi kampánycsapatának egyik tagjával. Ezek a beszélgetések mindig ugyanúgy kezdődnek. Leül, aztán kicsit megemelkedik a székében, és mint két revolvert, kihúzza a zsebeiből a két telefonját, és becsúsztatja őket a combja alá. Így talán nem hallani a telefonon keresztül, ha suttogva beszélünk, de nem is kell kikapcsolni, bármikor hívhatják valami fontossal.

Fotó: Bankó Gábor/444

Az ilyen elővigyázatosságok természetesen jönnek mindenkinél, aki a pártnál dolgozik. Fontos értekezletekre tilos bevinni készüléket, ablaktalan szobákban, vagy lehúzott redőny mellett beszélgetnek. A legjobb, ha inkább nem is hoznak magukkal telefont. A titkosított üzenetküldő régóta alap, csak azon folyik a kommunikáció, és ott is inkább eltűnő üzenetekben. A folyamatos megfigyelést a Tiszában adottságként kezelték, és erre minden okuk megvolt.

A pártot szürkezónás eszközökkel dolgozó rejtélyes figurák támadják a megalakulása óta. Amikor a kávézóban leülünk beszélgetni, már az egész ország tudja, hogy az egyik informatikusukat ismeretlenek megpróbálták beszervezni, hogy segítsen a párt bedöntésében, amihez ráadásul egy, a sztorit névvel-arccal vállaló rendőrnyomozó szerint a magyar kémelhárítás is asszisztált, bár erre közvetlen bizonyítékok nincsenek.

Mindezek után nem meglepő az óvatosság. A belső mérések ekkor, alig két héttel a választás előtt már kétharmadhoz közeli eredményt jósoltak a Tiszának, beszélgetőpartnerünk mégsem volt nyugodt. Akkoriban jött ki a „Szavazat ára” című film a fideszes választási csalásokról, szóba kerül ez is. Ki tudja, mennyi embert sikerül ezúttal így vagy úgy elvinnie szavazni a kormánypárti gépezetnek, és hogy mennyit tudnak ebből megakadályozni. Beszélgetőpartnerünk bizonytalan. Elismerte, hogy nyílik az olló a javukra, de újra és újra előkerült, hogy a Fidesz bármire képes, ráadásul ott vannak mögöttük az oroszok, ők meg aztán pláne. Az oroszokat többször is szóba hozza. Ezek a félelmek nem igazolódtak be, de nem voltak alaptalanok. A Tiszával olyan dolgok történtek a kampányban, amik inkább Oroszországban fordulnak elő, és nem egy EU-tagállamban.

II.

Hét hónappal korábban 18 ezer Tisza szimpatizáns arra ébredt, hogy valaki feltöltött egy adatbázist az internetre benne a nevükkel, lakcímükkel, elérhetőségeikkel. Az összehangolt megfélemlítő és lejárató akció akkor ért a csúcspontjára, amikor alig egy hónappal később, november elején a Magyar Nemzet „Mindenki megkeresheti, ki a tiszás az utcájában vagy a falujában címmel” jelentett meg cikket, benne egy interaktív térképpel. Utóbbiban már 200 ezer szimpatizáns neve szerepelt.

Magyar Péter és Radnai Márk 2025 szeptemberében bemutatja a Tisza Világ appot. Fotó: Németh Dániel/444

A párt akkor azt kommunikálta, belső vizsgálatuk szerint egy beépített önkéntes szivárogtatta ki az adatokat. Az alapján, amit azóta megtudtunk a Tisza ellen zajló műveletekről, alappal feltételezhető, hogy az adatlopást professzionálisan megszervezték.

Ami az országnak csak a Szabó Bencével készült interjúból lett világos – hogy a Tiszát titkosszolgálati módszerekkel próbálják bedönteni – azt egy szűk kör a párton belül már jóval korábban tudta, bár sokszor maguk sem akarták elhinni. Ahogy az egyik érintett fogalmazott a 444-nek: „Science fictionnek tűnt ez az egész”.

A csapatára „speciális műveleti egységként” hivatkozó Henry nevű ismeretlen Gundalfot, egy 2024 végéig a Tiszának dolgozó fiatal informatikust kereste meg, hogy rábírja a párt elleni szervezkedésre, de Gundalf erről szólt a párt vezető informatikusának, Buddhának (akit egyébként a munkatársai is ezen a néven szólítanak). Az informatikusok az ismeretlennel játszmába kezdtek, hogy minél többet megtudjanak a párt elleni akcióról.

Azt a 444-nek több, az eseményeket közelről ismerő tiszás vezető életszerűtlennek nevezte, hogy minden lépéséről tudjanak a két informatikusnak. „Valamilyen szinten önjáróak voltak ebben, de Gundalf különben sem volt már rég a szervezet része” – fogalmazott egyikük.

Ugyanakkor a Henryvel folyó játszmát irányító Buddha tájékoztatta a párt legfelső vezetését arról, mit tudtak meg az ismeretlennel folytatott üzenetváltásokból. Később a magát a magyar kémelhárítás, az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársának mondó Theo is megkereste a két informatikust, hogy figyelmeztesse őket a párt ellen folyó titkos akciókról. Buddha ezt is továbbította felsőbb szintre néhány fontos bizalmi embernek.

Előfordult, hogy beépített emberek kilétéről szereztek tudomást, ilyenkor az illetőt izolálták a szervezeten belül, azaz csöndben elvették a hozzáférését bizonyos információs csatornákhoz, vagy hamis információkkal „etették”, hogy ne tudjon több kárt okozni. Buddha közbenjárására többeket el is távolítottak a párttól, mert felmerült a gyanú, hogy „az ellenségnek kémkednek”.

A titkosszolgálatinak tűnő akciók, az újra és újra előkerülő hangfelvételek, és a szervezetbe beépülő ellenséges elemek óvintézkedésekre késztették a pártot. Mindenkivel szigorúan csak annyit osztottak meg, amit feltétlenül szükséges volt tudnia, „dobozolták” az információáramlást. Mindeközben már zajlott a képviselőjelöltek kiválasztása.

III.

A több körös meghallgatások nyáron kezdődtek, a jelölteket előzetesen átvilágították, amennyire ezt nyílt eszközökkel, internetes kereséssel, a közösségi médiás aktivitásuk elemzésével lehetséges volt. Az átvilágítást személyes beszélgetések követték. Ezeken Magyaron és Tóthon kívül jellemzően részt vett Tarr Zoltán, a párt egyik alelnöke is.

Magyar Péter a színpad széléről figyeli Tarr Zoltán beszédét Fotó: Németh Dániel/444

Tarr ekkor már EP-képviselő volt, és a párt egyik legrégebbi arca. Jellemzően maradékelven kerülnek hozzá feladatok, egyfajta mindenesként foglalkozik az éppen rábízott ügyekkel. Mindeközben külföldön is épített kapcsolatokat a pártnak. Tarr valamikor református lelkész volt, közvetlen, odafigyelő ember, sokan kedvelik a szervezetben, és a képviselőjelöltek körében. Tarr a kormányban is helyet kap, kultúráért és társadalmi kapcsolatokért felel majd miniszterként.

A párt egyik fontos figurájává nőtte ki magát Pósfai Gábor operatív vezető is. Pósfai a szervezet professzionalizálását kapta feladatul, amikor 2025 elején a Decathlontól a Tiszához igazolt, ebben valamennyi forrásunk szerint jelentős eredményeket ért el, sokat tett a Tisza saját terjesztésű újságjának a megvalósulásáért, és hatékony elszámolási rendszer kialakítása is az ő nevéhez fűződik.

Később Pósfainak is szinte kizárólag kampányfeladatai voltak, az operatív vezetés lényegében egybeolvadt a kampánycsapattal. Tóth és Pósfai minden nap egyeztettek a kampány utolsó hónapjaiban, jó munkakapcsolat alakult ki köztük. Bár szinte egyszerre érkeztek, nem ismerték egymást korábbról, Pósfai sosem foglalkozott politikával, nem voltak ismerősei a Tiszában, a „jövő vezetői pályázatra” adta be a jelentkezését, így került a párthoz.

Pósfai Gábor Fotó: Németh Dániel/444

A „jövő vezetői programot” még 2024 októberében hirdette meg a Tisza, online lehetett jelentkezni a párthoz kérdőív kitöltésével és videós bemutatkozással. Sokakat válogattak be a pályázatuk alapján, de még többen kerültek ki a Tisza Szigetek köréből, köztük Forsthoffer Ágnes is. Forsthoffer egy helyi Sziget kapcsolattartójaként (így nevezik azokat, akik a Sziget de facto vezetőjeként egyeztetnek az úgynevezett régiós koordinátorral, és rajta keresztül a pártközponttal) kezdte, majd a párt egyik alelnöke lett, ebben a minőségében a Tisza Szigetek koordinációjáért felelt, aztán Balatonfüreden képviselőjelöltként is elindult. Mandátumot szerzett, most pedig házelnök lesz. Forsthoffer személyes története a párt egészére jellemző. Közmegegyezés van arról a Tiszában, hogy sikerüket nagy részben a Szigetek közösségének köszönhetik.

IV.

Egyik beszélgetőpartnerem a Tisza Szigetekért és a helyi önkéntesekért felel az ország egyik legsűrűbben lakott vidékén. Azért találkoztam vele még a kampányban, hogy minél többet megtudjak a Szigetek működéséről. Láthatóan fáradt, de lelkesen osztja meg a tapasztaltait a munkájáról. Szerinte „a Fidesz nem látja, hogy mi ebbe mennyi melót beletettünk”.

„Itt mindenki új a politikában, és mindenki teljesen önkéntesen csinálja. Kifizetik maguknak a benzint, szabadságot vesznek ki. Rengeteg pénzt fektetnek ebbe. Az a havi 5 ezer forint, amivel támogatják a Tiszát, kurva sokat jelent ám itt sok embernek” – magyarázta. Nem sokkal a találkozásunk előtt került ki a térkép a Tisza szimpatizánsok ellopott adataival. Szerinte ez sokaknál kiverte a biztosítékot, „a Fidesz egyszerűen nem tudja, hol kell megállni”.

„Ez már nem a politikáról szól” – mondta. „Egyszerűen nincs hova hátrálnunk. Tudok tanárnőről, akit azért baszogatnak az iskolában, mert likeolta Péter egyik posztját. Nincs már vesztenivalónk, itt mindenki all in-ben van. Család, vállalkozás, karrier, mind egy lapra feltéve.”

Több száz Tisza Szigettel tartotta a kapcsolatot, napi szinten menedzselte a felmerülő belső konfliktusokat. „Kicsit mediátorok is vagyunk. De legtöbbször már az megoldja a dolgot, ha kapnak valamilyen feladatot. A Tiszta Hang erre például nagyon jó, összerántja a csapatot, közben tapasztalatot szereznek.” Azt nem hitte, hogy minden Sziget tag fog kampányolni majd a hajrában, „de ha már a fele eljön, az is jó”.

„És aki elmegy, az a szívével megy, és ez a lényeg. A közmunkás, meg a fizetett statiszta nem fogja becsületesen végigkopogtatni az összes házat a településén. Sokan érzik, hogy ez történelmi pillanat, és a részesei akarnak lenni.”

Nem sokkal később a Tisza egyik nagyvárosi jelöltjének kampányfőnöke elmesélte, hogy olyan emberek is önkénteskedtek nekik a kampányban, akik több száz embert foglalkoztató vállalatokat vezettek, de voltak köztük egyetemi professzorok és nemzetközi multicégek felsővezetői is.

„Előfordult, hogy hosszasan kellett nekik magyaráznom, hogy nagyra tartjuk az ötleteiket, de higgyék el, tudjuk, mit csinálunk, és az ő feladatuk most nem az, hogy javaslatokat tegyenek, hanem hogy az a kétszáz plakát felkerüljön kétszáz villanyoszlopra. Ezt a legtöbben egyébként megértették, és rendesen meg is csinálták.”

V.

A Tóth Péter által hirdetett matematikai képlet szerint minden szavazókörbe három önkéntes kell, ha az ember választást akar nyerni Magyarországon. Ketten szavazatot számolnak, a harmadik pedig a szavazókörön kívül ügyel arra, hogy minden rendben menjen. Nagyjából 10 ezer szavazókör van, az 30 ezer ember. A Tiszának saját becslésük szerint 50 ezer volt.

Nem minden Sziget tag önkéntes, de nagy az átfedés, bár erről pontos adatot nem láttunk. Úgy tudjuk, a párt nagyjából háromezer Tisza Szigetet tart nyilván. Ezek közül nem mindegyik volt aktív a kampányban, és az is eltérő, melyiknek hány tagja van (50 a felső határ, 5 az alsó, és egy ember egyszerre csak egy Szigetben lehet tag). Forrásaink szerint a Tisza Világ applikációt, amelyen keresztül a Szigetekhez való csatlakozás történik, a kampány utolsó hetére már 300 ezren töltötték le.

Debrecen, kampányzáró Fotó: Németh Dániel/444

„Reménytelenül túlnőtt ez rajtunk” – mondta egy, a Szigetekkel foglalkozó háttérember már a választások után. „Helyben ez full organikusan alakult ki. A lokálisan cselekvőképes emberek be akartak csatlakozni egy nagyobb hálózatba, mert érezték, hogy így eredményesebbek lesznek, és el tudják érni, amit szeretnének” – magyarázta.

Ő következetesen mozgalomnak nevezi a Tisza Szigetek hálózatát, aminek szerinte a rendszerváltás a természetes célja volt, most azonban új célt kell adni neki. „Erre nincsenek nemzetközi példák, nekünk kell kitalálni, mit kezdünk ezzel kormányon” – mondja.

VI.

A párt december elejére jelentette be mind a 106 jelöltjét, és látott neki a helyi kampánycsapatok felállításának. A magyar választási rendszerben a 106 egyéni jelölten van a hangsúly, itt dől el a választás, ezért a Tisza kampánya is csak akkor indulhatott el igazán, amikor megvoltak a jelöltjeik. Az előválasztáson választókerületenként hárman indultak, több helyen a második, harmadik helyezett is helyet kapott a győztes csapatában.

Megszereztük azt a kampányterv sablont, amit a jelöltek csapatainak kellett 2025. december 31-ig kitöltve visszaküldeni a központnak. A helyi kampánycsapatok folyamatosan kaptak iránymutatást a központtól, de ez a dokumentum volt a kiindulópont, sok minden kiderül belőle a 106 egyéni kampány felépítéséről.

Első körben meg kellett nevezni a kampányfőnököt, az önkéntes koordinátort, a rendezvényes koordinátort, és a kommunikációs felelőst, majd röviden leírni a feladataikat. Ez a felsorolás később kiegészült a szavazatszámlálók koordinátorával, de voltak választókerületek ahol egy pozícióban több ember is dolgozott, például volt külön közösségi médiás és videós. A jelöltek csapatainak össze kellett számolniuk az aktív önkénteseket is, és listázni az elérhetőségeiket.

Rövid elemzést is kellett készíteni a választókerületről különböző szempontok alapján, mint a települések száma, a szavazásra jogosultak száma, szavazókörök száma és címei, háztartások száma településenként, a demográfiai adatok (kor, iskolázottság, jövedelem), illetve a potenciális szavazók száma, a Tisza EP-választáson szerzett listás eredménye településenként, és a helyi politikai szereplők.

A kampányközpontban végig nagy hangsúlyt fektettek az adatalapú elemzésre, az önkéntesek és Sziget tagok körében rendszeres felméréseket készítettek, és a helyi kampánycsapatoktól is folyamatosan kértek be adatokat. Emellett Tóth Péter méretett az egyes egyéni választókerületekben és országosan is közvélemény-kutatókkal, a nyers adatokat pedig sokszor maga ellenőrizte (úgy tudjuk, olyan is előfordult, hogy belehallgatott a telefonos adatfelvételbe, hogy meggyőződjön arról, mindent rendben lekérdeztek).

106 jelölt a Hősök terén Fotó: Németh Dániel/444

A kérdőívben arra is válaszolnia kellett az egyes jelölteknek, mi a célja a kampánynak: hány szavazatra van szükség a győzelemhez, hol vannak ezek a szavazók (település/arány), és hogyan érhetők el (online vagy offline, mindkettő). Nyilatkozniuk kellett a saját erőforrásaikról, egészen odáig, szám szerint hány ismerősük van a választókerületben, hogy mik a saját közösségi média felületeik, és össze kellett szedni a körzet Tisza Szigeteinek Facebook-oldalai mellett valamennyi más helyi Facebook-csoportot is, valamint a választókerületben élő Tisza szimpatizánsok számát. Mindemellett folyamatosan kellett vezetni egy eseménynaptárat.

Az alapok után az egyes csapatoknak meg kellett fogalmazniuk a kezdetleges kampánystratégiát. Milyen a politikai környezet, mik a helyi erőviszonyok? Kik a főbb helyi politikai szereplők? Mi lesz a jelölt szerepe a kampányban, milyen a karaktere, mik az erősségei? Folyamatosan kellett vezetni egy problématérképet az érintett településekkel, a problémákat prioritási sorrendbe kellett tenni 1-től 5-ig terjedő skálán. A kitöltendő kampányterv sablon szerint a fő helyi témákat és kommunikációs paneleket is fel kellett sorolni.

Össze kellett még írni, milyen terepmunkát fog a csapat végezni. Itt külön válik a pultozási terv, és a kopogtatási terv. Mindkettő klasszikus kampányeszköz, mindkét esetben aláírásokat, azaz elérhetőségeket gyűjtenek, pultozáskor egy helyen, jellemzően valamilyen forgalmas közlekedési csomópontnál, kopogtatáskor pedig szó szerint bekopogva az egyes háztartásokba. A cél olyan adatbázis felépítése volt, amely segítségével a párt közvetlenül tud szólni a szavazóihoz, választáskor pedig mozgósítani tudja őket a szavazóurnákhoz, telefonon, vagy személyes megkereséssel.

Pilisszentiván Fotó: Németh Dániel/444

A kampánycsapatoknak a pultozási terv összeállításánál azt is figyelembe kellett venniük, van-e a helyszín közelében posta, bolt, vagy piac, milyen napszakban mennek, milyen lesz az időjárás, és utólag értékelniük kellett, mit tapasztalnak, hányan írnak alá, milyen a hangulat. A lekopogtatott háztartásokat is szigorú szempontrendszer szerint vezették, januártól már a párt saját fejlesztésű platformján. Ezt „kampánymenedzsernek” hívták, térképen lehetett jelölni a háztartásokat, ahova már bekopogtak, és hogy kaptak-e választ vagy sem.

VI.

„Mit tudok mondani, két éve járjuk a falvakat, ez a lényeg” – a Tisza egyik leendő egyéni képviselőjével pár nappal a választás után sikerül leülnöm (először idézzük őt a cikkben). Többször találkoztunk a kampány alatt is, azok közé tartozott, aki végig magabiztos volt, de ilyen eredményre ő sem számított. „Amikor néztem a tűzijátékot vasárnap este Budapesten, nálam eltört a mécses. És ez azért történhetett meg ott, mert mi itt két éve szenvedünk. A vidék kellett ehhez” – mondja meggyőződéssel.

Azt mondja, az online kampányra ő és a csapata a szükségesnél több erőforrást nem fordított, így is elég jó elérésük volt. Rengeteg helyi ügyet, helyi problémát emeltek be a kampányukba, erre a központ is bíztatott mindenkit. Fontos volt, hogy a jelölt kötődjön a választókerületéhez, és hogy a témákat a helyi mindennapok határozzák meg.

Mindig a személyes találkozásokat részesítették előnyben, erre jó példa szerinte, hogy a kampánycsapatával az egyik szokásos vasárnapi közös ötletelésen felmerült, hogy a heti bevásárlást intézze mindig másik bevásárlóközpontban a választókerületében.

„Csak, hogy lássanak az emberek, hogy szem előtt legyek. A kampány végére szerintem az összes boltban jártam a választókerületben, annyi felesleges szar van itthon, hogy alig fér el.”

Az, hogy a Tisza kampányában a személyes találkozásokon volt a hangsúly, Magyar Péter mozgásán látszott leginkább, aki az utolsó fél évben szinte folyamatosan járta az országot. A helyszíneket a kampánycsapat az aktuális számokhoz igazította, ahol lemaradásban voltak, oda igyekeztek akár többször is ellátogatni. Budapesten például egyszer sem tartott Magyar beszédet, leszámítva a nagy nemzeti ünnepeket, de a kampány utolsó hetében volt olyan nap, amikor hét helyszínen is megfordult Pest megyében.

Magyar körül olyan rendezvényes csapat állt össze, akik problémamentesen tudtak akár egyik napról a másikra eseményeket szervezni az ország bármely pontjára. Sokan közülük már akkor is vele dolgoztak, amikor még egy kölcsönkapott platós teherautóval és egy JBL hangszóróval járta az országot. Van, aki ebből a csapatból még a Tisza listájára is felkerült, és országgyűlési képviselő lett.

Esztergom Fotó: Németh Dániel/444

Abból a szűk körből, akik már a 2024-es kezdetektől Magyar mellett álltak, és a mai napig a párt első vonalához tartoznak, egyedül Radnai Márk ismert a szélesebb nyilvánosságban, de nála fontosabb bizalmi embere a pártelnöknek Melléthei-Barna Márton ügyvéd. Ő képviselte a Tiszát a propagandasajtó elleni perekben, de egyébként a háttérben maradt, onnan irányította a párt jogi ügyeit. A szoros kapcsolat abból is következik, hogy Melléthei-Barna Magyar sógora, a pártelnök húgának a férje.

Szintén fontos bizalmi ember a jóval később csatlakozó Velkey György, Magyar kabinetfőnöke, aki a választás előtti utolsó országjárásának szinte minden állomására elkísérte őt. Velkey egyéni mandátumot szerzett Zuglóban, és a Tisza egyik frakcióvezető-helyettese lesz.

VII.

A Tisza 2026. február 21-én tesztelhette először élesben a mozgósítási erejét. Aznap kezdődött a hivatalos kampányidőszak, hónapok óta készültek erre a pillanatra, rengeteg szervezés ment abba, hogy zökkenőmentesen össze tudják gyűjteni az egyéni jelöltek a választási induláshoz szükséges ajánlásokat. A biztonság kedvéért minden jelöltnek 960 aláírást kellett összegyűjtenie a kötelező 500 helyett, de a legtöbben így is hamarabb adták le az íveket, mint a Fidesz jelöltjei.

Újszász, Halmai Ferenc kopogtat Fotó: Németh Dániel/444

A sikeres aláírásgyűjtés nagy lökést adott a szervezetnek, magabiztosan fordulhattak rá a következő megmérettetésre, március 15-re. Mindeközben a belső mérések már hónapok óta jelentős Tisza előnyt mutattak. A 16 kampánycél közül a legfontosabb, a népszavazás hangulat is kialakulóban volt. Elkezdett tisztulni a terep, egyre több nem tiszás ellenzéki lépett vissza a jelöltségtől, eldőlt, hogy nem indul a választáson az MSZP és a Jobbik. Bemutatták a Tisza pártlistáját, ami nem hozott a felszínre belső konfliktusokat, ezt szintén jó jelnek vették a pártban.

Március első felében már a szervezet legfelső szintjein is úgy látták, közelebb van a tiszás kétharmad, mint a fideszes egyszerű többség. Magyar beszédeiben ekkor már nyíltan kétharmados felhatalmazásról beszélt. Ekkoriban a Fidesz mintha másolni kezdte volna a Tisza receptjét: Orbán Viktor országjárásba kezdett. A Tiszában többen szervezett provokációtól, fideszes önmerénylettől tartottak. „Szólni kéne neki, hogy üveg mögött csinálja” – mondta ekkoriban egy tiszás forrásunk Orbán szerepléseiről.

Mindeközben a tiszás jelöltek megállás nélkül a terepen kampányoltak a választókerületeikben. „Monoton edzésnapok, amik felkészítenek a nagy versenynapokra” – így írta le akkoriban a napi kampánymunkát egyik forrásunk. Egy magas rangú tiszás úgy fogalmazott, „átmozgatták a földet” mindenhol.

Ezeken a háttérbeszélgetéseken a kampányban dolgozók mindig ügyeltek arra, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, mintha elbízták volna magukat, mintha maga az Úristen büntetné őket újabb fideszes kétharmaddal, ha egy pillanatra is elveszítik a fókuszt. Mégis, egy hónappal a választás előtt már többen hittek abban, hogy ha nincs nagyobb kommunikációs hiba a kampány hátralévő részében, az egyszerű többség biztosan meglehet.

Ekkoriban már szélesebb körben lehetett hallani arról is, hogy az egyenruhások körében magas a Tisza támogatottsága, sok az elégedetlen rendőr és katona, akik közelednek a párthoz.

Március 15, Andrássy út Fotó: Németh Dániel/444

Március 15-e végül a Fidesz erőtlen ukrán zászlós akcióját leszámítva rendben lezajlott, de nem hozott áttörést a Tiszának, a belső értékelés szerint „nem billent meg” az ország. Ezzel a szófordulattal azt a jelenséget írták le, amikor a választók kritikus tömege elhiszi, hogy egyik vagy másik párt fogja nyerni a választást, ezért már csak a győzteshez húzás miatt is rájuk szavaz. Voltak viszont olyan értelmezések is, hogy a megbillenést már az aláírásgyűjtés megmutatta, többek között Magyar is ezt gondolta.

A nemzeti ünnepen rengetegen vettek részt a Tisza rendezvényén, de a felfokozott hangulatban olyan várakozás előzte meg azt a napot, hogy egyik tiszás forrásunk már arról beszélt, inkább hűtené a kedélyeket, „mert a rekordrészvétel sem lesz elég”.

Az egész ország számára láthatóan a megbillenést végül valóban nem február 21-e, vagy március 15-e hozta el, hanem az az eseménysorozat, ami bő egy héttel később a Direkt36 cikkével indult el.

VIII.

„Szabó Bence vagyok, a Nemzeti Nyomozó Iroda Kiberbűnözés Elleni Főosztálya Nyomozóosztáyának vagyok kiemelt főnyomozója” – ezzel a bemutatkozással kezdődik az a március 25-én megjelent több mint másfél órás vallomásszerű videó, amiben Szabó Bence először beszélt az arcát vállalva a Tisza Párt informatikusai ellen titkosszolgálati nyomásra indult büntetőügyekről.

Az egész ország egy kémfilmben élt ezekben a hetekben. Szijjártó Péter külügyminiszter és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közötti telefonbeszélgetések láttak napvilágot, az ország egyik legismertebb oknyomozó újságíróját kémkedéssel vádolta a kormány, aztán Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin telefonbeszélgetésének leirata is megjelent a nyilvánosságban. De ez mind semmi volt ahhoz képest, amiről a visszafogott megjelenésű, fiatal százados beszélt a kamerába.

A Tisza központi kampánycsapatában ekkoriban többen úgy értékelték, ha Szabó története átüti végül az ellenzéki buborékot, az azért lesz, mert vizuálisan meggyőző, és a kampányzajban már csak az erős vizuális tartalmak működnek. Magyar nyilvánosan beállt Szabó mögé, hősnek nevezte, és a tiszás tábor is hősként ünnepelte.

Vác, Szabó Bence Fotó: Németh Dániel/444

Amikor ekkoriban helyi kampányokon dolgozó tiszásokat kérdeztünk arról, mit tapasztalnak, hogyan csapódik le a pultozások, kopogtatások során Szabó, vagy a nem sokkal később a honvédségről kitálaló Pálinkás Szilveszter százados története, a legtöbben azt mondták, ezek az ügyek túl bonyolultak, és túl sok van belőlük ahhoz, hogy részleteiben eljussanak a szavazók többségéhez. „Azt érzékelik az emberek, hogy valami gáz van a Fidesz körül, szemét dolgok vannak” – magyarázta egyikük.

Nem sokkal később a kormány nyilvánosságra hozta az egyik érintett tiszás informatikus kémelhárítási meghallgatásának megvágott részleteit. Két nappal ezután Gundalf, vagyis Hrabóczky Dániel a 444-nek mesélte el a saját oldalát a történetben. Vizuálisan ebből is rosszul jött ki a Fidesz. Veszélyes ukrán kémnek nevezték Hrabóczkyt, de a nyilvánosság egy fiatal fiút látott, aki szembeszállt a rendszerrel. Magyar Péter Hrabóczkyt is pajzsra emelte, nem sokkal később pedig már a róla és Szabóról készített „Hős” feliratú plakátokat tartottak a magasba Magyar országjárásán.

Hrabóczky Dániel, Gundalf Fotó: Németh Dániel/444

A Szabó-Hrabóczky kémügyben máig rengeteg a megválaszolatlan kérdés, ezeket valószínűleg csak egy független vizsgálat tudná tisztázni, de ez a kampányhajrában nem számított. Ahogy ekkoriban egy magas rangú tiszás forrásunk fogalmazott:

„Elvesztette a tartását a rendszer.”

Azt is elismerte: az ő kezükből is kicsúszott az irányítás. A kémtörténet önálló életre kelt, és bár mindkét politikai oldal igyekezett hozzátenni a saját spinjét, igyekezett keretezni, befolyásolni az események megítélését, valójában senki nem volt kontrollban. Amikor már a választások után ezekről a hetekről kérdeztem a kampány egyik központi alakját, azt mondta, „nem volt komfortos helyzet”.

IX.

Ekkoriban a terepen kampányoló tiszások már fordulópontról beszéltek. „Egyszer csak elkezdték a fiatalok leszedni a plakátjaimat az oszlopokról, és pultozáskor sorban álltak, hogy írjam őket alá. Aláírást korábban legfeljebb Pétertől kértek, most meg úgy kellett könyörögni nekik, hogy szívesen adunk plakátot, csak ne lopják le, mert akkor valakinek vissza kell majd tenni” – mesélte egy leendő tiszás képviselő az utolsó hetekről.

Törökbálint Fotó: Bankó Gábor/444

Fordulat volt az is, ahogy a cigányság egy része egyszer csak nyíltan a Tisza mellé állt több kritikus választókerületben. Egy forrásunk ekkoriban arról beszélt, sok helyben befolyásos roma vállalkozó vette fel velük a kapcsolatot, főleg az építőiparból, akik állítása szerint arról akartak egyeztetni, „hány ember tudnak megmozgatni a választás napján”. „Egyikük azt mondta, itt meg itt biztosan nem lesz fideszes választási csalás, mert kint lesz az utcán az embereivel, és elintézi, hogy ne legyen” – mesélte egy észak-kelet magyarországi választókerületben dolgozó tiszás.

A választás napján Tóth Péter kampányfőnök a párt óbudai irodájából irányította a mozgósítást. Berendeztek erre egy szobát, ahol folyamatosan követték a bejövő adatokat, figyelték, hogyan alakul a részvétel és erőforrásokat csoportosították át azokra a helyekre, ahol elmaradt az előzetesen várttól. Az ilyen választás napi kampányközpontokat az angolszász országokban „war room”-nak nevezik, a Tiszában a Fidesz háborús kampánya miatt az a vicc terjedt, hogy az övéket „peace room”-nak hívják.

Országosan közel háromezer ember telefonált aznap a Tisza nevében a választóknak, hogy menjenek el szavazni, de a választási hajlandóságot már az április 12-ét megelőző héten elkezdték telefonosan felmérni, hogy minél több pontos adatuk legyen arról, hol kell majd megtolni a mozgósítást.

A választási csalásokat „fürkészekkel” szűrték ki, ők a szavazókörök körül ellenőrizték, nem történik-e szavazatvásárlás, vagy láncszavazás, ha pedig valami gyanúsat észleltek, szóltak a központnak vagy értesítették a rendőrséget. A tiszás fürkészeken kívül a De! Akcióközösség nevű civil szervezet is ott volt a veszélyeztetett szavazóköröknél aznap, saját becsléseik szerint százezres nagyságrendű fideszes választási csalásokat akadályozhattak meg.

Úgy tudjuk, a Tisza IT-infrastruktúráját a választás napján folyamatosan érték támadások, de ezeket sikerült elhárítani (ennek is megvolt az ára, a párt vezető informatikusa koffeinmérgezést kapott, a választás után még napokig lábadozott belőle).

Eredményváró a Bem rakparton Fotó: Bankó Gábor/444

Egy 1965-ös török választást leszámítva nem nyert akkorát Európában ellenzékből egyetlen párt sem, mint 2026. április 12-én a Tisza. A központi eredményváró a Batthyány téren volt, de a legtöbb egyéni jelölt a választókerületi központokban rendezett saját eseményt. Az egyik helyi kampányfőnök elmesélte, hogy napközben 156-szor hívták telefonon választási csalásokkal kapcsolatban. Olyan eredményt értek el, amiről álmodni sem mert volna, nem is hitte el sokáig, csak 80 százalékos feldolgozottságnál merte meginni az első pohár pezsgőt. Még nem tudja, kap-e feladatot most, hogy vége a kampánynak. De az biztos, hogy „kurva nagy utazás volt”.

X.

Az a 141 ember, akik a Tisza parlamenti frakcióját alkotják majd az új parlamentben, először április 20-án volt egy helyen. Aznap a Hungexpon tartottak kihelyezett frakcióülést. Először Magyar beszélt röviden a történelmi felelősségükről, és az előttük álló időszakról. Hatalmas tapsot kapott, de amikor az egybegyűltek elkezdtek felállni a székekből, két kézzel leintette őket, és beszüntette a tapsot.

Utána Tóth Péter elemezte az eredményt, részletes adatokat is bemutatott. Beszéde vége felé arra figyelmeztetett mindenkit, hogy a politika meg fogja változtatni őket, ha akarják, ha nem. Csak arra figyeljenek, hogy a jó irányba változzanak. Szerinte Magyar Péternek ez sikerült. Végül bejelentette, hogy bár eltűnni nem fog, a száma nem változik, de hivatalos pozíciót nem vállal a pártnál, egy időre visszavonul. Felállva tapsolták.

A címlapkép Kovács Bendegúz munkája. Fotó: Németh Dániel, Bankó Gábor.