Tudom, hogy vicceskedtél, de továbbra is a kényszeresség a kérdés. Az a két eset az a legstresszesebb pillanatod az évben, amikor nem bírnád ki a harmadik sör nélkül? Vagy két jobb kedvű szórakozás, amikor éppenséggel ihattál volna gyömbérlevet vagy bodzafröccsöt is, de a sör volt épp volt behűtve? 

Sok "kigyógyult" alkoholista esik vissza, amikor valami felfoghatatlan tragédia éri (pl. hozzátartozó elvesztése, szakítás, kirúgás), holott előtte ő is csak karácsonykor egy kupicával...  Van, akinél egy buliban 4-5 szál cigi sem vált ki szinte semmilyen függőséget, míg van, akinek elég egy szál a kollégától a nap végén és aztán az első útja a trafikba vezet.

Amúgy nem jó érzés, de pl. én személy szerint évek óta harcolok a dohányzással. Mára megengedhetem magamnak, hogy egyszer egy évben egy fesztiválon vegyek egy csomaggal és másnap eldobjam, ha maradt. Tudom, mi vár utána hetekig és vállalom. Minden más esetben hónapokra visszaesem. Mára már csak hetente párszor kap el a "most de jól esne egy szál" érzés, miközben imádom a cigibűzmentes életet. Hogy ez félelem-e vagy valós aggodalom, abban nem biztos, hogy egyet fogunk érteni, de a kényszerbetegség attól az, mert kényszeres.