Nem kívánok én semmit, csupán leíró jelleggel vázoltam a valóságot: a kapitalizmus, a demokrácia, a fogyasztói társadalom, mint civilizációs modell elkerülhetetlenül felemészti előbb-utóbb a saját létezésének feltételeit - feléli a tartalékokat, az erőforrásokat, és szennyez. És mivel a növekedés exponenciális, logikusan adódik az is, hogy mindezt egyre gyorsuló mértékben teszi, tehát inkább előbb lesz ez, nem pedig utóbb.

Persze mint írtam, lehet reménykedni abban, hogy felfedeznek a tudósok egy második Föld bolygót, és feltalálják még mellé a fénysebesség áthághatatlan korlátját mégis csak áthágó helyváltoztatási módot, és felfedezik azt is, hogy hogyan lehet az olyan korlátokat, mint az energia megmaradás és az entrópia növekedés, mégis csak kikerülni. De szinte biztos, hogy ezek nem fognak bekövetkezni, és még biztosabb, hogy nem a közeljövőben.

Tehát a kapitalizmus, a demokrácia, és fogyasztói társadalom korszaka egészen biztosan meg fog szűnni. Nem egyik napról a másikra, és nem is egyenletesen, egyformán, mindenhol ugyanúgy, de vége lesz.

Mert nem lesz elég erőforrás ahhoz, hogy működtessük, tehát a fogyasztás szabadsága, hogy mindenki szabadon eldöntheti, hogy mit és mennyit fogyaszt, nem lesz biztosítható széles tömegek számára, amiből meg az következik, hogy a demokrácia alapvető szabadságjogai sérülnek, amit az emberek, ha rajtuk múlna, nyilván nem nyelnének le csak úgy, ergo nem lehet demokratikus berendezkedésben működtetni többé a társadalmakat.
Ez persze, ahogy írtam, egy általános megállapítás, és nem egyszerre, mindenhol fog így történni, pl. simán lehet, hogy egy-egy ország, mint pl. az USA még működtetheti a demokráciáját úgy, hogy az erőforrásokat más országok kárára biztosítja saját maga számára, azaz háborúval elveszi másoktól, de na, azért a lényeg szerintem érthető.