Tehát továbbra is igaz: A legtöbb "eladó" valójában hobbihirdető, akik úgy szeretnének társaságot maguknak, hogy néha fogadnak óvatlan lakásnézegetőket, hogy szétnézzenek náluk.

Van több tízezer hirdetés, ami a cikkben is szereplő 130 napos max-max-max időnél akár négyszer régebbi és sem az árát nem hajlandóak levinni, sem pl. jogilag rendbe tenni ha esetleg bajos lenne, hogy eladhatóbb legyen. ÉS ezek panaszkodnak, hogy nem tudják eladni. Problem: az új eladók (piacra lépők) ezekből a hobbihirdetésekből fognak maguknak hirdetési árat megállapítani.

Ami ezen a helyzeten még sokat segít, az a 80%-nyi ingatlanos, aki faék hülye és bár tudja mennyiért lehetne eladni a piacon azt az izét, megerősíti az hobbihirdetőt benne, hogy jó az az ár, csak az ingatlanmajom is hirdethesse, hátha valami félszemű lottónyertes az ő hirdetésének béna képeibe szeret bele. Nem fog.

Na így lehet túlárazni egy egész piacot. Meg úgy, hogy minderre az őrületre ráöntött eddig az idióta maffiakormány félévente egy kis adófizetői pénzt, hogy páran odamehessenek és 5% alkuval boldogan vegyék meg a 30% túlárazott szarokat, mert nekik ingyenpénz amit az állam adott az adómból.

Ökonoknak írom, hogy tudom, az egész világon lakhatási válság van és hogy a magyar ingatlanárak így is alacsonyabbak a régiónál, de a régió gazdasági teljesítménye elég magasan van az ország nagy részéhez képest, a lkahatási válság pedig nálunk a fenti jelenség miatt nagyon gyorsan ütött be, míg máshol évtizedek alatt alakult ki, hogy nincs elég ingatlan.

Mi lenne a megoldás?

Ingatlanos kamara.
Bérlakás program.
Gazdaságszemlélet óra általános iskolában.
Ingatlanfelújítási támogatások és hitelek (igaziak, mert nem működőek vannak most is).
Különadó vagy valami bünti nem lakott lakóingatlanok után a tulajdonosoknak.