Én nem vagyok fiatal.

Idén leszek 50. Eredetileg karosszérialakatos a szakmám, de aztán lett belőlem mindenféle kétkezi fizikai munkás alkalmazottként végig, egész tavaly őszig, amikor "tele hócipő" miatt kirúgtak. Na de a lényeg. Tényleg igyekeztem korrektül tenni a dolgokat, mindig is. Volt bennem tettvágy, motiváció arra, hogy ha tesszük a dolgot, akkor tegyük rendesen illetve "optimalizáljunk" költségen, időn a munkában a még gazdaságosabb kivitelezések miatt, legyek bárhol.

És az van, hogy elkezdem olvasni a napi ezer hírt arról, hogy az adónkból és a napi tíz órás gürizésekből milyen jól kitömtek ezer meg ezer embert nyugodt szívvel olyan összegekkel, amit az embernek egész életében belebetegedve lehetne csak meg abból a munkából, aminek a sok kis hozadéka megadta ennek az ezer meg ezer embernek a tíz-száz-ezer milliók bevételét lényegében a semmiért.

És félre ne értsen bárki: nem sírok.

Csak elég nehéz - relatív - ezek után ugyan úgy lehajtott fejjel visszamenni megint egy munkahelyre lényegében az apróért akkor, amikor próbálnál tisztességgel tenni és becsülettel.

Mert megkérded ezek után: minek és hova? Legfőképpen végül is: kinek.

Szóval van egy ilyen oldala is, és hangsúlyozom: ez nem önsajnálat, hanem egy tényleges elmélkedés arról, hogy itt ilyesmit történt és még nem látható az, hogy tutira változna a munka megbecsülése az alkalmazottak részéről már azzal, hogy megvédik kőkeményen a kizsákmányolásukat minden szinten.

Mert így még lejjebb fog zülleni csak az, hogy itt valaki tényleg megcsinálja egyáltalán a munkáját becsülettel, már, ha lesznek értelmes és valóban dolgozni akaró jelentkezők még.