Igenis baromira érthető az embereknek a felhördülése, ha a kormány közelében olyan személyt látnak, akinek a munkáltatója a katolikus egyház. 16 éven keresztül kellett tűrnünk a regresszív törvényeket, amiket a “keresztényi értékrendek alapján” hoztak meg. A teljes tizenéveimet éltem le úgy, hogy Iványién kívül egy keresztény egyházat sem hallottam felszólalni az ellen, amit ezek ebben az országban csináltak. Miközben minden egyes politikai felszólalásban elhangzott, hogy ők a nemzeti-keresztény oldal. Ellenben olvastam már fidesz mellett kampányoló kispapokról. A felvilágosult centrista Puzsérékon és az őket követőkön kívül mindenki felfogja, hogy miért vált szitokszóvá az, hogy katolikus.

Sosem voltam radikális, mindig is a toleránsabbak közé tartoztam, sőt, még el is ismertem a nagyobb egyházak társadalmi szerepvállalását, de annyira le lett rombolva az összes egyház iránt érzett tiszteltem, hogy mára már a gyomrom kifordul tőlük. És akkor még nem beszéltünk a MAGA-vonalú keresztényekről, vagy a hatalmas nagy teológus JD Vanceről, akikre ha ránéz egy jóérzésű ember, akkor hamar elkapja a hányinger. Ha annyira fontos az, hogy Lili, vagy a Tiszát támogatók (akik amúgy sokan vannak) ne kapjanak szívrohamot a telex kommentszekciójában, akkor ideje a katolikus egyháznak egyértelműen és hangosan elhatárolódni az olyan politikusoktól, akik ennyire kisajátítják a “keresztény” jelzőt. Így talán megmenthetik a hírnevüket, és még talán meg is válthatják magukat a társadalom őket utáló felének a szemében. Még talán nem késő.