Valamikor a választás estéjén, olyan 14% feldolgozottságnál. Egy szélesebb baráti körben voltam egy debreceni pubban, ahol partizán élő volt a falra vetítve. Bent vagy negyvenen tolongtunk, 3-4-en folyamatosan a választási iroda oldalát frissítettük, a partizán csak 4-5 perccel később frissített. Amikor változás volt, valaki elordította magát a százalékkal és a Tisza mandátumszámával.

Szerintem amikor elértünk a 125-132 mandátumra akkor teljesen lemerevedtem. Egyszerűen nem voltam képes elhinni, hogy ez tényleg megtörténik, hogy ennyi ember van aki tényleg változást akar. Teljesen lefagytam. Akkor éreztem, hogy vége van. Elkezdtem sírni, oldalról figyeltem az élőt, de akkora hangzavar volt, hogy semmit nem lehetett hallani belőle.

Aztán amikor először átbillent a kétharmad, azt hiszem 135-re, akkor nagyon ideges lettem. Viszonylag hamar meglett és nagyon féltem, hogy ez még vissza fog fordulni. Aztán 136, 137, 138, és hirtelen már megint csak sírtam.

Majd valaki felkiáltott, hogy Orbán elismerte a vereségét, és megjelent a vörös sáv az élőn, hogy Orbán Viktor 16 éves kormányzásának vége. Iszonyú hangzavar volt. Csak döbbenten néztem a feliratot. Meghallgattuk a vereségi beszédet, de azt is csak félig, mert mindenki annyira boldog volt.

Tényleg elhinni valamikor csak másnap reggel voltam képes.