Mi lenne, az évtizedes alt-right psy-op, aminek Orbán és a kerítése csak az első, kísérleti fázisa volt, sikerrel járt, ugyanis nemcsak a szélsőjobboldali, hanem a mérsékeltebb szavazók is megették a migránskamut. Az illegális migráció hangsúlyozása vagy a kultúrpolitikai maszlag, a "nem akarnak beilleszkedni" csak a tetszetős ürügy volt az igazi politikai termékhez, egy társadalmi kisebbség bűnbakká tételéhez egy össztársadalmi krízis idején. A krízist nem önmagában a bevándorlás váltotta ki, hanem az ezredforduló óta regnáló neoliberális establishment egy másik politikai és gazdasági gyakorlata, vagyis az, hogy a költséghatékonyság és a "kisebb állam" nevében forráshiányossá tették a közszolgáltatásokat. A jóléti állam a 2009-es világválság utánra érezhetően kezdett lerohadni, de ezt semelyik hatalmon lévő politikus nem ismerhette be, mert akkor egyrészt saját magáról mondott volna ítéletet, másrészt pedig vállalni kellett volna egy óriási tőkeinjekciót. Szóval nem csináltak semmit, és mire a 2010-es évek közepére elérték Európát a szíriai (és egyéb) háborús menekültek, kész volt a tökéletes politikai termék az amerikai és európai "patrióták" számára, hogy a migráció tematizálásával üssék ki a politikai riválist. az establishment neoliberálisokat a nyeregből. Az igazi megoldásban természetesen senki nem volt érdekelt, mert ahhoz az európai jóléti államokban kellett volna alapos belső reformot végrehajtani, hanem csak szavazókat próbáltak szerezni a migráncsozással. Ez történik most is, amikor az alt-right politikai riválisai is a migráncsozással és keménykedéssel próbálják visszaszerezni az időközben radikalizálódott szavazókat, ideértve sajnos a Tiszát is, már amennyit most tudni lehet a bevándorlási politikájukról.

Teal deer, "tedd vissza, fiam!" De persze senki nem akarja visszatenni, inkább Alira mutogat, hogy az ő heti szros 50 eurója hiányzik a közös kasszából. És jelenleg ezt még elég sokan elhiszik.