A BBC moszkvai tudósítója egy olyan Oroszországot mutat be, amely egyre inkább a szovjet múlt felé fordul, miközben a háború és a gazdasági nyomás erősíti a hatalom elnyomó reflexeit.

Az internet elvágása

Az országos internet-korlátozások egyre érezhetőbbek. A WhatsApp és a Telegram akadozik vagy blokkolva van, helyettük az állam által jóváhagyott Max nevű alkalmazást erőltetik – amit a felhasználók zöme mélységes bizalmatlansággal fogad, tartva az állami megfigyeléstől. Oroszország számos városában, köztük Vlagyimirban is, a mobilinternet csak kormányzati oldalakra enged hozzáférést: az állami lapok és a Kreml honlapja elérhető, a Google és a független hírportálok nem.

A hatóságok ezt „szuverén internetként" kommunikálják – vagyis a Nyugat „mérgező eszméitől" való megvédés szükséges lépéseként. Ám a valóság az, hogy a korlátozások komoly gazdasági károkat okoznak: egy catering-vállalkozó elmondta, hogy weboldala időnként elérhetetlen volt, bevételkiesést okozva, egy másik vállalkozó pedig arról számolt be, hogy minden egyes Telegram- vagy WhatsApp-blokkolás érzékeny pénzügyi veszteséget jelent számára és alkalmazottai családjai számára.

Az „idegen ügynök" lista

Az orosz hatóságok egyre több állampolgárt és szervezetet bélyegeznek „idegen ügynöknek" – egy olyan kategóriával, amelyet elsősorban a Kreml-kritikusok ellen használnak. Az ilyen besorolás súlyos következményekkel jár: az érintettek nem taníthatnak, nem vehetnek részt választásokon, ingatlanuk értékesítése esetén sem férhetnek hozzá a bevételhez. A lista mára több mint ezerszáz nevet tartalmaz, és folyamatosan bővül. Az egyik megszólaló szerint a hatalom egyre inkább a szilovi struktúrákra – a rendőrségre, a titkosszolgálatokra – támaszkodik, és ezek a szervek minden kapott hatalomból még többet kanyarítanak maguknak. A mechanizmus egyértelműen emlékeztet a szovjet időszak „a nép ellensége" logikájára: a cél nem csupán a büntetés, hanem a társadalmi stigmatizáció, a belső ellenség képzetének fenntartása.

Tiltakozni sem lehet

Több tucat orosz városban próbáltak aktivisták engedélyt kérni tüntetések tartására az internetkorlátozások ellen – minden esetben elutasítással. Az indokok abszurditásba hajlanak: hol koronavírusra hivatkoznak, hol rakétatámadás veszélyére, hol éppen egy görkorcsolya-mesterkurzusra ugyanazon a helyszínen. Moszkvában egy maroknyi ember megpróbált petíciót benyújtani a Kreml elnöki adminisztrációjánál – biztonsági kamerák és civil ruhás megfigyelők kereszttüzében. Az egyik résztvevő bevallotta: remeg a félelemtől, de nincs más eszköze.

„A mi fényes jövőnk a sötét múltunk"

A riport legsúlyosabb üzenete egyfajta civilizációs fordulat diagnózisa. Ahol korábban a „fényes jövő" szovjet mítosza adott – hamis, de valódi – reményt, most a jövőről való gondolkodás is luxussá vált: az emberek az alkalmazkodásra, a napi túlélésre összpontosítanak. A megszólalók egyike ezt így összegzi: „A mi fényes jövőnk a mi sötét múltunk."

A riporter következtetése is hasonlóan komor: Oroszország száguldó autópályán halad – de a célállomás a múlt.