Azért ne dőljünk már be ennek a nagy kollektív sírásnak, hogy Európa mindjárt összeomlik. Olyanokat olvasni néha, mintha valami középkori skanzenben élnénk, közben meg a valóság az, hogy még mindig nálunk a legjobb az életminőség a világ nagy részéhez képest. Mindenki a túlszabályozás miatt rinyál, de ugyanezek az emberek lennének az elsők, akik torkaszakadtából visítanának, ha hirtelen bevezetnék az amerikai vagy ázsiai tempót. Mert ott aztán nincs mese: ha nincs 6 napos munkaheted meg 14 órás munkanapod, már le is maradtál. Nálunk meg alap a fizetett szabi, a betegszabadság, meg az, hogy nem rúghatnak ki csak úgy, mert rossz passzban van a főnök. Máshol ez konkrétan álom kategória. A számokkal is csak dobálótok a GDP/munkaóra mutatóban még mindig brutál jók vagyunk, szóval nem arról van szó, hogy ne lennénk hatékonyak. Csak mi nem akarjuk az egész életünket a gyárban vagy az irodában tölteni. Élni is akarunk, nem csak termelni. Az innováció? Az, hogy nem mi csináljuk a legújabb agyelszívó közösségi médiát vagy a filléres webshopokat, nem jelenti, hogy megállt az élet. Európa a háttérben olyan technológiákat, gépeket meg gyógyszereket fejleszt, amik nélkül a világ megállna másnap. Csak ez nem villog az arcodba minden utcasarkon, ezért sokan azt hiszik, nincs is. Szóval szerintem ideje lenne leszállni erről a „bezzeg máshol” vonatról. Lehet, hogy ott gyorsabb a növekedés, de nálunk meg van élet a munka után is. Ez nem lemaradás, hanem józan ész.