Igazából nem tudom, mi lenne erre a helyes flair, de vágjunk bele.

Sziasztok,

Az alábbi képekkel és sztorival teljesen tudok érvényesülni. 18 éves voltam, amikor ismerősömék, köztük 2 jó barátommal baleset szenvedtek. Nekem is friss jogosítványom volt, de egy másik friss jogsis, anyuci szeretett pici fia kihozta a Skodát az utcára, de kifogyott a nafta és nem tudta még azt sem, mit kell ilyenkor csinálni, megtoltuk az autót a lejtőn lefelé és elment tankolni, mert addig tudott gurulni. Utána még néhányszor padkázott, elhagyta a dísztárcsát, majd egy másik Skoda autóról loptak egyet. Vicces volt. Utána folytatódott a kocsikázás, az egész este folyamán hárman voltunk. A sofőr, egy barátom és én. Nagyjából hajnali 1 óra lehetett, amikor elmentünk egy szórakozóhelyre, ahol egy másik barátom azt mondta:

“Már eleget kocsikáztál, szállj ki, had menjek én is”

(Mondta ezt úgy, hogy 5 személyes autóról beszélünk.)

Én ennek eleget tettem és elmentek kocsikázni, hárman. Én aközben ittam egy keveset, majd hajnali 3 óra tájékán hazamentem.

Másnap reggel nagyjából 10 óra körül apám keltett, menjünk el a Tescoba bevásárolni. Az út a tescoig elvezetett a sofőr lakhelye előtt, ahol nem láttam a skodát. Már abban a pillanatban egy negatív érzés kapott el, de nem foglalkoztam vele. Az út során láttam egyéb dolgokat is, például lezárt szakaszt a járdán, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Bevásároltunk, hazamentünk. 2006-ot irtunk, bekapcsoltam az MSN-t, jöttek az üzenetek, mi történt a városban. Jöttek a pletykák. Motoros csapódott be a suliba, elütöttek egy motorost, valaki meghalt, csak megsérült stb.

Ott fogant meg bennem, hogy baszki, az a rossz érzés nem véletlen volt, amikor nem láttam ott a kocsit. Ezek bassza meg, balesetet szenvedtek.

Össze lett rakva a kép, valakivel versenyeztek, a frissen aszfaltozott úton egy bukkanó miatt elvesztette az irányítást az autó felett a sofőr (nagyjából 120 km/h tempó során) és egy fának, majd oszlopnak csapódtak, a motor is kiszakadt az autóból, a sofőr megúszta, anyós ülésen ülő barátomnak a füle leszakadt, hátul (sofőr mögött) ülő barátom a fejét verte az üvegbe, külső sérülések nem voltak, de ostorcsapás szindróma miatt kómába került, illetőleg az egyik tüdeje is megsérült. Több hónapig volt kómában, már haza is vitték, ahol végül megfulladt és meghalt.

Számomra ez az egész egy nagy trauma volt, 20 év elteltével sem tudom feldolgozni. A sofőr mögött nem sérült az autó, a másik oldalon hátul viszont teljesen kilapult. Az volt az a hely, ahol én az egész este folyamán ültem és ültem is volna, ha ő is ott van/vagy ha nem jött volna. Én a mai napig úgy gondolom, azzal, hogy ő engem kiparancsolt a kocsiból, megmentette az életemet. És örökre hálás leszek neki ezért, viszont nem tudom a mai napig sem feldolgozni ezt az egészet, mert hiányzik.

Batya hiányzol.