Fizetős cikk a 444.hu-ról:

"Legkésőbb 2022. óta látszik, hogy a korábban pont a remek valóságérzékeléséről ismert Orbán már nincs igazán képben. Amerikai influenszerek csordáit tartotta homár- és pezsgődiétán Budapesten, világmeghatározó álmokat dédelgetett, fejben már ő fújta az illiberális passzátszelet, miközben szétrohadt az országa, amire nem reagált semmit.

A kampányban ez az ütemtévesztés végképp nyilvánvalóvá vált. El sem tudta képzelni, mi izgatja egykori alattvalóit. Most azt tudhattuk meg, hogy az az istenes pofon sem józanította ki, amit április 12. jelentett. Így a lehető legbénább megoldást választotta. A hatalmat - vagyis most már csak annak illúzióját - képtelen volt elengedni, így előre bemondta, hogy júniusban meg akarja választatni magát pártelnöknek, de attól látványosan betojt, hogy Magyar Péter tetemre hívhassa a Parlamentben, ezért onnan visszavonult. Ez az ő helyzetében nevetséges és abszurd választás.

Létezik persze példa ilyesmire, mármint „nagy öreg” vagy „bölcs pártépítő” szerepbe visszahúzódó politikai bölények esetében. De nem ilyen megsemmisítő, korszakváltó vereség után. A következő hetek döntik el, hogy életében először támad-e potens kihívója a Fideszen belül. Az sem garancia semmire, ha támad, de ha az egykori Egypárt immunrendszere annyira meggyengült, hogy nem fogják meg finoman a könyökét és vezetik ki a szobából, hanem hagyják tovább garázdálkodni a dúló-fúló tatát, a Fidesz hamarabb eljelentéktelenedhet, mint a DK.

Orbán mostani döntése után, ha lehet, még borúsabbak a Fidesz kilátásai, mint az előző napokban: a centrumot és a mérsékelt jobboldalt a Tisza már azelőtt elkezdte befoglalni, hogy kormányt alakított volna. Ha innen kiseprűzik, az 1994 óta ismert jobboldali Fidesznek vége. Még szélsőbb jobbra minek tolódnának, onnan biztosan nem szereznek szabad választáson többséget. A pályán persze most éppen megürült a baloldali és a liberális térfél is, úgyhogy lehetne fantáziálni, de a mai Orbán erre nem igazán tűnik már képesnek."