Engem elhagytak a szüleim 5 évesen. A nagypapám pelenkázott és virrasztott születésem óta és a nagymamám hozta a reggelit minden reggel egy puszival. Mégis úgy éreztem egész gyerekkoromban, hogy nem igazán van olyan ember, aki igazán megvédene vagy kiállna értem. Mindig magamnak kellett kitaposni az utat és fárasztó volt korán felnőni. Bár mindig nagyon hálás voltam mamának és papának, de 2 kicsi nyugdíjból nem volt pénz díszre a karácsonyfára csak szaloncukor, a boltban a csokik mellett csendben mentem el mert tudta nincs rá pénz. Most a videó láttán arra gondolok úristen milyen hatalmas szerencsém volt, hogy volt valaki, aki szeretett és várt minden nap meleg étellel és biztonságos otthonnal. Úristen milyen szerencsés vagyok, hogy volt karácsonyfánk és mennyi szaloncukor volt rajta. Én nagyon nagyon szerencsés ember vagyok, mert nem tudtam soha, hogy vannak rossz emberek is, mert annyi jó ember vett mindig körül. Sajnálom, hogy ő/ ők nem voltak ilyen szerencsések 😞 Remélem körbeálljuk őket, hogy ezentúl ők is jó emberekkel legyenek körbevéve.