Az alapvető gond ott van, hogy az autós oktatók nem pedagógusok, nem pszichológusok, nem tudnak mindenki bajaival külön-külön foglalkozni. Plusz ott van a kiégés is: húsz év és több száz tanuló után idegölő lehet, hogy "hiába mondom neki újra és újra: ne ugorjon le a kuplungról, mégis leugrik". Az első oktatóm nem látta, hogy mivel vannak gondjaim, az egyetlen tanítási módszere az volt, hogy "próbáljuk meg még egyszer". Láttam, hogy ezzel nem jutunk előbbre, váltottam. A második oktatóm egy passzív-agresszív f**kalap volt, nála az "induljunk már" úgy hangzott, hogy "a gázpedál arra való, hogy az autót elindítsuk vele", a "ne nézz le a sebességváltóra" pedig úgy: "szükségtelen ellenőrizni, senki sem lopta el a sebességváltó kart, ott van még mindig a helyén". Megmondtam, hogy velem nem fog úgy beszélni, mint egy hugyos kölyökkel, viszontlátásra! A harmadik oktatóm a legelső óra végén felsorolta, hogy rosszul fogom a kormányt, előre tekintés helyett a kocsi orrát bámulom, sosem pillantok a holttérbe, új útvonalra kanyarodáskor nem figyelem a jelzőtáblákat, nem merek dinamikusan elindulni- "és ezeket a hibákat mind ki fogjuk javítani!". Csodák csodája, ennek a normális, nyugodt oktatónak a keze alatt, öt héttel később hibátlan forgalmi vizsgát tettem.

Fogadd el, hogy az oktató sokkal többet tud nálad a témáról, és nyeld le a békát akkor is, ha igazságtalannak tűnik. Mikor majd önállóan vezetsz, rá fogsz jönni, hogy mit miért mondott. Másrészt viszont, ha az autóban együtt tartózkodás idejére nem képes megadni az alapvető tiszteletet, nem hajlandó rád figyelni, vagy civilizált hangnemben kommunikálni, akkor válts. Nem a csicskája, hanem a munkaadója vagy az oktatódnak. Te visszamennél egy olyan étterembe, ahol a pincér egy mocskos szájú bunkó, aki hidegen hozza ki az ételt?