Bocsánat hogy beleszólok és ne haragudjatok nem fogok finomkodni.

Itt nem arról van szó, hogy ki meleg, ki bi, vagy ki hogyan éli a magánéletét. Ez önmagában senkire nem tartozik, és nem is ezért kell bárkit elővenni.

A probléma az, amikor valaki éveken át keresztény értékek mögé bújva politizál, erkölcsről papol, másokat bélyegez meg. Közben pedig a saját életében pontosan azt csinálja, amit nyilvánosan elítél.

Ez nem egyszerű ellentmondás. Ez tudatos képmutatás.

És igen, ilyenkor minden derüljön ki. Nem azért, hogy a magánéletében turkáljunk, hanem azért, mert ez már nem magánügy. Ez politikai hitelesség kérdése.

Ne keverjük, nem az identitása a gond. A hazugság a gond. Az, hogy éveken át egy olyan képet adott el magáról és a világról, amihez neki magának sem volt köze.

Ez az igazi probléma.

És ne legyenek illúzióink: aki erre épít karriert, aki ebből szerez hatalmat, az pontosan tudja, mit csinál. Ez nem botlás. Ez egy felépített szerep.

Ilyenkor nem kell erkölcsi pánik, nem kell személyes gyűlölet. De a bizalom? Az menjen a nullára. Azonnal.

Mert aki ebben hazudik, az másban is fog.

Őszintén? Kurvára elegem van abból, hogy a közéletünk már rég nem a valóságról szól. Hanem egy színjátékról, ahol a leghangosabban prédikáló szereplők a legnagyobb ellentmondásokban élnek.

És még mindig vannak, akik ezt benyelik.

Na, ez az igazán felháborító.

És ha már rendszerváltásról, elszámoltatásról és ügynökaktákról beszélünk, akkor tegyünk végre rendet, most és végérvényesen. Igen, legyen ez minden közszereplőre igaz, akiről bizonyíték van. Ne kivételezzünk, ne válogassunk.

És végre a pedofil ügyeket valóban feltárnák, és nem csak kommunikációs szinten léteznének, hanem tényleg kivizsgálnák őket ennek kifejezetten örülnék.

Mert itt az ideje, hogy ne csak beszéljünk az igazságról. Hanem kimondjuk, és végig is vigyük.