Lehunytam szemem, Európában keltem,
Kicsit bizakodó, reményteli lettem.
De kérlek titeket, ne döljünk még hátra,
Most vegyük csak hazánkat igazán vállra.

Gyógyítani kell, hisz sok súlyos sebünk van,
Rég nem volt részünk ily kihívó kalandban.
Kemény, állhatatos munkára van szükség,
Épüljön köztünk még sosem látott egység.

Csak egy nagy mérföldkő, ez még nem a végcél,
Olyat építsünk, melyben szívesen élnél.
És legyünk különbek, emelkedjünk felül,
Az ég szeretetre, s nem haragra derül.

Ha híve vagy hazádnak, most állj is talpra,
És tedd önzetlenül, ne várj mindig tapsra.
Isten megáldott minket, nem mehet kárba,
Négy év múlva ne öltözzünk ismét gyászba!