"Hogy a szexualitásunkat a nyilvánosság előtt lealázhatják, ezzel felidézve a háborús erőszak hagyományát, gondolok itt Puzsér Róbert posztjára" Megindult a második körúton belüli polgárháború

Képzeljük el, hogy a Szőlő utcai igazgató fején van a Tisza logo a kiszivárgott biztonsági kamera felvételén, a megvert gyerekén meg a Fidesz: a Tisza elverte a Fideszt. Vicces? Nem, mert együtt érzel a gyerekkel, akit bántott az igazgató. Na valami ilyesmit éreznek azok, akik felháborodnak ezen. Normalizálná egy ilyen mém a fizikai bántalmazást? Igen, mert azzal, hogy egy ilyet mémet terjeszt valaki, azt üzeni, hogy nem érez együtt a gyerekkel, nem is kell vele együttérezni, nyugodtan meglehet verni, kit érdekel. Ő nem érez semmilyen belső diszkomfortot ezt látva. Vogellel persze nem kell együttérezni, mert konszenzuális volt az aktus, de a Tisza-Fidesz relációban ez egy nemi erőszakkal rokonítható eset (aligha konszenzuális, hogy a Tisza legyőzte a Fideszt, a Fidesz nyerni akart), a megerőszakolt nővel pedig minden normális ember együttérez. Nyilván Puzsér is. Az, hogy ki háborodik fel és ki nem, azon múlik, hogy ki asszociál el automatikusan a nemi erőszakig. Lehet, hogy egy nő könnyebben teszi, mert ilyennek az áldozata is könnyebben lehet és ezzel tisztában is van. Aki nem, az szimplán megmarad a nyelvi egyezés szintjén. A gáz nem az, ha valaki felháborodik, nem is az, ha valaki szerint ez egy ártatlan mém, amit nem kell túlgondolni. A gáz az, amikor az egyik úgy tesz, mintha a másik fel se lenne háborodva, csak kapva kapna az alkalmon, hogy műfelháborodjon, a másik meg úgy tesz, mintha az egyik nőgyűlölő lenne, aki szerint oké a nemi erőszak. Egyik se igaz. BTW, a nyugati világban töbnek között a nyelvi rendőrködés és a kollektív megbélyegzés hajtja a fiatalokat (nem csak a férfiakat) a futóbolond fasiszták táborába. Van az úgy, hogy a kevesebbel többet lehet elérni. A másik kategorizálása, szégyenítése és helyretevése helyett el kellene mesélni és meg kellene értetni, hogy mi és miért fáj vagy esik rosszul. Arra kellene fókuszálni, hogy a másik miért érzi és gondolja azt, amit (vagy épp nem érzi és nem gondolja).