Végtelenül megtisztelő önmagában már az a sokakban felmerülő gondolat is, hogy köztársasági elnökként gondolnak rám.

Rengeteg ilyen irányú támogató levelet, üzenetet és telefont kapok naponta; a kollégáim pedig arról tájékoztattak, hogy több petíció is indult az ügyben.

Nagyon megtisztelő, köszönöm!

A „Nem haldoklunk, mi így élünk” oldalon folyó aláírásgyűjtést magam is láttam. Ezek mind olyan kedves visszajelzések, amelyekért őszintén hálás vagyok.

Tegnap este Szegeden, a Móra Szakkollégiumban jártam egyetemisták meghívására. Nagyon sokan voltak, és ott is támogatóan került szóba az esetleges jelöltségem. A hivatalos programot követően, jóval éjfél utánig tartó, szűkebb körű beszélgetés során is sok szó esett erről.

A fiatalok ez irányú bizalmát és támogatását különösen is értem. A nemzeti meneten, a Puzsér-féle gigakoncerten is rengetegen léptek oda hozzám azzal, hogy "polgármester úr, mi magát, vagy téged szeretnénk köztársasági elnöknek!" Mondtam nekik viccesen, hogy ebben az ügyben majd a győztes Magyar Pétert keressék. 

A viccet félretéve, én abban hiszek, hogy a köztársasági elnök szerepe nem lehet pusztán protokolláris. Egy közvetlenül választott államfőnek fékként és ellensúlyként is működnie kell a mindenkori hatalommal szemben, de hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy a kormányzás minél sikeresebb legyen, de soha ne térjen le az a demokrácia, a jogállamiság, az európai elkötelezettség és a szabadság útjáról.

Ha lenne közvetlen elnökválasztás, minden bizonnyal indulnék.

A jelenlegi rendszerben azonban - ha ezen a parlamenti többség nem változtat -, az Országgyűlés választja a köztársasági elnököt, és ebben az esetben nem tartom valószínűnek, hogy Magyar Péter engem jelölne.

Nem azért, mert ne lenne kölcsönös tisztelet közöttünk. Szerintem éppen ellenkezőleg. A választást követően, valamikor a hajnali órákban beszéltünk telefonon, amikor gratuláltam neki, és elmondtam, hogy végtelenül nagyra értékelem a kitartását és az elszántságát, amelynek köszönhetően Magyarország új fejezetet nyithat a történelmében. Magyar Péter pedig megköszönte mindazt a segítséget, amit én, társaimmal és barátaimmal a Tisza győzelméért tettünk.

Számomra a köztársasági elnöki megbízatás lényege, hogy mindenki irányába elfogulatlanul, mindenek felett a nemzet és a haza érdekeit képviselve eljárni. Az elnöknek a nemzeti egységet kell szolgálnia, hidakat kell építenie a megosztottság helyett, és őrködnie kell az alkotmányosság, a pártatlanság, a tisztesség és a közélet tisztasága felett. Olyan iránytűnek kell lennie, aki nem a hatalomhoz, hanem az egyetemes emberi és erkölcsi értékekhez, a jogállamisághoz, mint megvédendő vívmányhoz ragaszkodik.

Nyolc éve egy gyönyörű város polgármestereként is ekként igyekszem szolgálni a mi kis közösségünket.

Mindaz a bizalom pedig, amelyet most tapasztalok, megerősít abban, hogy érdemes kiállni azokért, akikért nem áll(t) ki senki, és azokért az értékekért, amelyek összekötnek bennünket, valamennyiünket.

Ez pedig a közös otthonunk, és mindannyiunk Magyarországa!