Szerintem egy irányzat validitását nem az dönti el, hogy boldogok lesznek-e tőle mindannyian. Néha pont amiatt emelkedik meg egy ideig a feszültség szintje, mert olyan dolgokat hallanak emberek, amelyeket nem akarnak, és konfrontálódni kell egy csomó kellemetlen témával, amelyekkel előtte sosem kellett.

Ne érts félre, tudom, hogy néha az inga a másik extremitásba leng ki, és előjött a szexizmus másik fele a férfigyűlölet formájában, és ezt is problémának tartom. De emellett fontos szerintem továbbra is megérteni, ennek mi az oka, és a lehető legtöbb csoport számára biztosítani a párbeszédhez szükséges teret értelemszerűen.

Ha felhozza egy rakás ember, hogy talán nem kéne ilyen szarokat posztolni, ki is fejti, miért, és az a reakció, hogy hülye hiperérzékeny feminácik, az pont nem ez. Ez nem párbeszéd, hanem automatikus hárítás, nulla empátia, és kb. semennyi érzelmi intelligencia.

A nemek közti szakadék nem amiatt tátong, mert felhozzák feministák, hogy pls Robi ne vicceskedjünk nemi erőszak párhuzammal, mert ízléstelen, hanem az, hogy rengeteg nőt ér abúzus, miközben sokszor semmiféle védelmet nem kapnak, se következménye nem lesg ennek, és emiatt elkezdtek radikalizálódni, miközben a férfiak is radikalizálódnak erre válaszreakcióként (vagy mert a eleve rohadtul szexista kultúrában nevelkedtek, ahol a nők semmibe voltak véve mindig, vagy mert belekeveredtek a red pill mozgalomba, ami jó eséllyel treníroz szexuálisan frusztrált és magányos férfiakat sorkatonaságra, de ez már az alufólia sisakozós ötletelgetés, úgyhogy nem folyok bele).