Nem tudom, hogy a kutyapártról szól-e ez a posztom. Vagy arról, hogy ezt a minden oldalról túlpörgetett őrületet próbáljuk meg végre lelassítani, és megnyugodni, újra a lényegre figyelni, meghallani a valós problémákat.

A kép, amit kiposztoltam, azt hiszem, mindent elmond arról, hogy mivé vált a kutyapárt. Egy önmaga fenntartásában érdekelt, közpénz százmilliókból fenntartott, viccességét és célját vesztett meghiúsult reménnyé.

Eljátszottak 686 milliót, szívük joga. Indulhattak, ez a demokrácia. Az 1%-os szabály nagyon régi szabály, mindenki felelősen meg tudta hozni a döntését, hogy vállalja-e a kockázatot.

És most a kutyapárt mindenhol, minden felületen könyörög, hogy az általuk eljátszott majdnem hétszázmillió forint közös pénzünket dobjuk nekik össze újra, mert ők viccesek és kellenek.

De mi lett a kutyapárt eredeti céljaival? A kép jobb oldala tökéletesen megmutatja. 45 000 Ft-ot, azaz negyvenötezer forintot sikerült összegyűjteniük az Igazgyöngy Alapítványnak hűtőszekrényekre, hogy enyhítsék a gyermekszegénységet elmaradott régióinkban. 8 db, azaz nyolc darab hűtőszekrényre lett volna igény, szükség. Élelmiszer tárolásához, egészséges táplálkozáshoz, emberi élethez. 800 000 Forintra. Nem jött össze.

Erre a kutyapárt 45 000 Ft-ot tudott összegyűjteni.

SZÉGYEN.

A saját fennmaradásukra összetarháltak már 110 millió forintot, az elköltött 686 millióhoz.

Nem ők a hibásak. Ők gyorsan megtanulták, hogy milyen kényelmes a közpénz, meg a köszpénz, valamelyik csak összejön. De közben elvesztették a lényegüket, az eredeti céljukat, az eredetiségüket és mára már a szükségszerűségüket is.

A demokrácia nem arról szól, hogy minden pártnak joga van a létezésre és az állami támogatásra. Arról szól, hogy lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a valós célokkal rendelkező, társadalmi igényt megvalósító, közös nézeteket összefogó és becsatornázó politikai szervezetek működni tudjanak, politizálhassanak.

Ha egy civil szervezet belép a politika világába, akkor szükségszerűen elveszíti civil jellegét. Mert a politikai térnek íratlan szakmai és írott jogi szabályai vannak. Politizálni kezdtek és kevésnek találtattak.

Mi pedig azon kell, hogy elgondolkozzunk, hogy miért nem tudott ez a közösség nyolc hűtőszekrényt összedobni, de miért tudtunk összedobni száztizmillió forintot elbukott kampánypénzre.

Ebből már nem lett négyszínfestés, vicces buszmegálló, közösségi munka, semmi se lett. Letépett plakát, kétségbeesett áldozati szerep lett belőle.

Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna személyesen is szégyelljék magukat. Baranyi Krisztina is, épp az ATV-ben könyörgött, hogy segítsünk szegény kutyapárton, mert ott mindenki szegény, mint a templom egere.

A templom egere nem tesz fel a ruletten a piros egyesre 686 millió forintot. Az eredmény a zöld nulla lett.

A párt ismert arcai elképesztő jómódban élnek már a passzivistákhoz és a pártolókhoz képest. Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna együtt havi 9,5 millió forintot keresnek, Baranyi Krisztina 4,5 milliót.

Szeretném ezúton megszólítani őket és megkérdezni őket, hogy korábbi ígéreteiknek megfelelően a Kovács Gergely által túl magasnak ítélt jövedelmükből mennyit fordítottak a kutyapárt által indított hűtőszekrény gyűjtésre.

Amiből a párt 10%-ot még adminisztrációs költségre fordít! Ez a pofátlanság csúcsa. Állami támogatásból működtek, minden adminisztrációs költségük busásan fedezve volt. Kovács Gergely, Döme Zsuzsanna és Baranyi Krisztina igen jó bürokratikus forrásokkal rendelkeznek, kutyapártosoka fizetnek a polgármesteri hivatalaikban.

De ehhez képest van pofájuk az adományok 10%-át is saját magukra fordítani. Szánalmas, gyerekek, ez szánalmas.

Szégyelljétek magatokat!

De lehet, hogy nekünk is szégyelleni kellene magunkat a száztízmillió forint kontra negyvenötezer forint miatt.