Minden mozdíthatót értékesítenek és elutalnak Mészáros Lőrinc környezetgazdálkodási cégéből

***„Induljunk ki egy magánszemélyből. Ha magánszemély vagyok, a pénz az enyém. Egészen addig enyém a pénz, amíg nem teszem be egy alapítványba. És mihelyt az alapítványba betettem, onnantól kezdve ahhoz a pénzhez semmi jogom, közöm, érdekem nincs. El vagyok vágva tőle, ez az alapítvány lényege. Az a pénz megszűnik az enyém lenni. Ez független a tulajdonostól. Ha az állam a tulajdonos, ha egy állami vállalat, ha a nemzeti bank, ha az újságírók közössége, ha az egyház, bárki, magánszemély, az alapítványnak az a lényege, hogy beteszem a pénzt, és onnantól kezdve annak a pénznek a korábbi tulajdonosi viszonya teljes egészében megszűnik. Minden vonatkozásban. (...) A probléma az, hogy ha az MNB-által alapított alapítványok mégis csak közpénzt, ha azt feltételezzük, hogy azok közpénzként viselkednek, akkor viszont nem lehetnek alapítványok, mert az alapítvány esetében az alapítványnak adott pénz semmilyen tulajdonosi viszonyát, jellegét nem őrzi meg. Ezért az alapítványi pénz alapítványi pénz. Pont. Semmi más státusza nincsen. Ha az MNB alapítványok közpénzként értelmeződnek, akkor nem lehetnek alapítványok, mert az alapítványok esetében ugye ez az értelmezés lehetetlen. Addig közpénz, amíg az alapító nem tette be az alapítványba, és onnantól alapítványi pénz és nem közpénz.”***