kétféle Nobel-díjas van. mindkettő magyar, mindkettőnek számos ok miatt nem sikerült itthon a boldogulás, az elismerés, egyébként is sajnos mindig alulfinanszírozott és elmaradt volt a kutatás itthon, még a természettudomány is, ami jobban valutára váltható, mint a humántudományi kutatás. ez elég bonyolult dolog, de kb. ennek oka is abban keresendő, mint mindne más elmaradottság ebben az országban. rengeteg dologban kell még fejlődni. van pár kivétel persze, a pécsi virológiai labor, de az is csak mostanában jött fel támogatottságban, eszközökben.

nyilván, a csalódottság a korábbi hazai élmények alapján Karikóban és Krauszban is meglehet. mégis: úgy tűnik, Krausz volt az, akiben ez nagyobb tüskeként maradhatott meg, és talán végre úgy érezhette, hogy valami "gyógyírt" és lehetőséget kap. ezzel nem is lenne gond, azzal sem, hogy a tudományos világ is tekintélyelvű, különösen egy magas presztízsű díj birtokában nem lehet az illető tekintélyelvűségén és dominanciára törekvő elvárásain, megoldásain csodálkozni. ennek ellenére, lehett voltna mindezt máshogy is intézni, ahogy lehetett volna az új "OTKA"-t is máshogy kommunikálni, nem megélhetési kutatózni a nettó 190 ezre kezdő bérrel induló kutatókat. egyébként bármely díj, hazai vagy nemzetközi elismertség, tudás akkor ér igazán valamit, ha humánus magatartással és viselkedéskultúrával párosul, amikor tényleges partnerséget tud a nagy tekintély felmutatni. a cikk alapján a kommunikáció, a partnerség alakítása, vagy akár a transzparencia még hiányzó láncszemek. remélhetőleg, van még annyi alázat benne, hogy hajlandó lesz mindekezeket gyakorolni.