Tibi atya írása (kiválóan összefoglalta szerintem):

„Legyen béke! Most már legyen elég!” - mondják a propagandisták. NEM.

Ha hagyjuk, hogy az elmúlt évek és évtizedek felelősei következmények nélkül kisétáljanak ebből a történetből, akkor csak újratermeljük a korábbi korszakokat - pontosan ugyanazokkal a mechanizmusokkal, amelyek az elmaradt ’89-es rendszerváltás és a 2010-es fülkeforradalom után is működtek, amikor az elit alkalmazkodott, pozíciót váltott, majd változatlan logikával építette újra a saját rendszerét. Ennek a társadalompszichológiai következménye az, hogy rögzül egy kollektív tapasztalat: ebben az országban nincs valódi következmény. És ahol a következmények hiányoznak, ott hamarosan vissza is élnek ezzel.

Ez túlmutat a napi politikán, mert ez egy tanult működés: ha egy rendszer nem szankcionálja a visszaélést, akkor a visszaélés beépül a működésébe, idővel pedig normává emelkedik, amihez mindenki igazodik, akár aktívan, akár passzívan. Az „és akkor mi van?” cinizmus válik a rendszer kommunikációjának alapjává.

Őszintén sajnálom azokat a fidesz-szavazókat, akik elhitték vagy még mindig hiszik ezt a hazafiságba csomagolt nemzetfosztást, vagy globális összeesküvésként értelmezik a jelenlegi helyzetet, mert ezek a narratívák identitásként működnek, és ezért eleve immunisak a cáfolatra. Ebben a zárt logikában a bizonyíték hiánya is megerősítéssé válik. A kognitív disszonancia itt védekező mechanizmusként működik: minél több energiát tett bele valaki, annál erősebben kapaszkodik, még akkor is, amikor a valóság már nem tartja. Velük nincs közvetlen dolgunk; a fókusz azon a közegen van, amely ezeket a zárt világmagyarázatokat folyamatosan újratermeli. Az idő a többit elrendezi.

Béke akkor lesz, amikor nincs mit eltakarni, amikor kirázzuk a csontvázakat a szekrényből, amikor felszámoljuk azt a hatalmas kupacot, amit évek óta a szőnyeg alá söpörtek, és amikor világossá válik, hogy mi történt, kik csinálták, és milyen következményekkel járt mindez.

Nem úszhatják meg szerintem:

– akik felépítették ezt a klientúra-alapú rendszert, ahol közpénzből magánvagyon lett

– akik évek óta tudatosan rombolták a közbeszédet és megosztották a társadalmat

– akik félelemkeltéssel tartották fenn a hatalmukat, és generációkat kondicionáltak erre

– akik bármilyen formában visszaéltek a rájuk bízott hatalommal, különösen gyermekek esetében

– akik hatósági, titkosszolgálati vagy adminisztratív eszközökkel vegzáltak embereket politikai okokból

– akik csak simán loptak a közösből

Sosem volt itt valódi, alulról szerveződő rendszerváltás. 1989-ben sem. Harminchat év torzulását pedig nem lehet egy gesztussal lezárni, mert ezek a folyamatok mélyen beépültek a rendszerbe és a társadalmi működésbe is, ezért meg kell nyitni az ügynökaktákat, fel kell oldani a titkosításokat, és rekonstruálni kell azt a valóságot, ami eddig részben vagy egészben rejtve maradt.

A magyarok igazságtételt akarnak.

Ez egy hosszú, konfliktusos folyamat lesz, tele elhúzódó ügyekkel és kellemetlen felismerésekkel, de pontosan ezek azok a lépések, amelyeket minden rendszer megpróbál elkerülni, mert rövid távon a felejtés stabilabbnak tűnik. A probléma az, hogy a feldolgozatlan múlt nem eltűnik, hanem visszaszivárog, és viselkedési mintává válik, ami újra és újra reprodukálja ugyanazokat a torzulásokat.

Béke attól lesz, hogy a valóság kimondhatóvá válik, hogy megszűnik a következmények hiányának rendszere, és hogy végre kialakul egy olyan közös tapasztalat, amelyben a tetteknek ára van. Elszámoltatás nélkül nincs lezárás, és lezárás nélkül minden újrakezdés csak díszlet marad. Ez fájni fog sok embernek, de akinek nincs takargatnivalója, annak félnivalója sincsen.

forrás:
https://www.facebook.com/tibiatya/posts/pfbid02fv9Dk5DKputbY612MqN3UNnAD4s6D4gECRPLzrvwwo7nAnqfYpcX7AffscwoFhqtl