Nem kell a magyar gógyi, nem kell valami egyedi rendszert kidolgoznunk, mint 89-ben. Minimum 300 éve dolgoznak ilyen rendszereken a matematikusok, át kéne vennünk egy ilyen rendszert és kész.

Hogy konkrétumot is mondjak, két fő rendszertípust látok olyannak, ami megfelelően arányos és elég egyszerű (ugye az emberanyagot is figyelembe kell venni):

1. Nyílt lista.
2. Hol van ilyen? Pl. Hollandiában az alsóházban.
3. Mit jelent? Egy szavazólap van, a szavazólapon pártlisták és nevek, minden név mellett van egy jelölőmező. Egy névre X-elsz. Ha egy jelölt személyesen elég szavazatot kap, akkor bejut, függetlenül attól, hogy a listán hol állt. Azok a szavazatok, amikből nem lett mandátum, illetve amik a mandátumhoz nem kellettek (túlszavazatok) a pártlistára szállnak, a maradék helyeket ezek alapján osztják el.
4. Fontos paraméterek:
   • Bejutási küszöb: lehet mesterséges bejutási küszöböt is szabni a pártoknak. Hollandiában ilyen nincs, 150 hely van, tehát 0,67% (a "természetes" küszöb) elég egy helyhez, de más országokban van egy 3-5%-os küszöb. Nekem igazán nem tetszik az ilyen, de egy alacsony küszöböt még elfogadhatónak tarthatok.
   • Parlamenti helyek száma. Ez alapján dől el, hogy mennyi is az egy helyhez szükséges szavazatok aránya. Hollandiában mint említettem 150 hely van, de ez egy 18 milliós ország. Magyarországon szerintem kb. 100 elég lenne.
   • Egy vagy több lista? Még Hollandiában is variálhatnak a pártok, tartományonként változhat a lista összetétele (és egy jelölt több tartományi listán is rajta lehet természetesen, pl. a pártok listavezetői mindig ott vannak). Felőlem lehet akár megyénként variálni a listát, igazán ezen nem múlna semmi, és talán nem lennének abrosz méretűek a szavazólapok.
5. Előnyök:
   • Teljesen arányos Parlament, legalábbis amennyire lehet.
   • Egyszerű rendszer: a választónak egy X-et kell raknia és kész. Aki ezt se fogja fel, az inkább ne is szavazzon.
6. Hátrányok:
   • Abrosz méretű szavazólap, amit behajtogatni a borítékba egy komoly origami-feladvány lehet.
   • Nincsenek helyi képviselők, akiket megkereshetsz a panaszaiddal
7. Ambivalens:
   • Nagyon sokpárti parlamentet eredményez. Ami jó, mert minden nézőpont képviselteti magát, de a kormányalakítás sokszor nehéz (főleg, ha az ország politikai krízisben van; az előző holland kormányt pl. jóformán több időbe telt megalakítani, mint ameddig húzta).
8. MMP ("Mixed Member Proportional", a jelenlegihez hasonlóan listás és egyéni képviselők vannak, de a helyek kiosztási mechanizmusa teljesen más.)
9. Hol van ilyen? Pl. Németországban a Bundestagban, illetve az új-zélandi parlamentben.
10. Mit jelent? Két szavazólap van, körzeti és listás. Mindkettőre behúzol egy X-et. Eddig ugyanaz, mint Magyarországon. De a helyek kiosztása teljesen más: először ugye nyilván kiosztják a körzeteket, majd utána a listás helyeket úgy töltik fel, hogy a Parlament összetétele az egyéni helyekkel együtt minél jobban tükrözze a listás szavazatok arányát. Az egyéni helyek maximum a Parlament 50%-át teszik ki. Egy kis szemléltető videó, ami az új-zélandi verziót veszi alapul. Az új-zélandi verzióban kicsit túlnyerheti magát egy párt, ami mondjuk 40%-kal elviszi az összes körzetet, de nem annyira, hogy egyedül tudjon kormányozni.
11. Variációk
    • Dinamikus vs. fix ülésszám. Fix ülésszám esetén a választások előtt előre lehet tudni, hogy mennyi listás hely lesz. A jelenlegi Bundestag illetve az új-zélandi rendszerek ilyenek. Dinamikus esetén a listás helyek változhatnak attól függően, hogy mennyire nyerte túl magát pár párt az egyéni körzeti választásokon; a 2023-as reform előtti Bundestag ilyen volt.
    • Körzeti képviselők választási módszere:
      • FPTP ("First Past the Post"): a legtöbb helyen ez van, mint ahogy nálunk most megválasztják. Simán egy fordulós, egy X egy jelöltre, aki a legtöbb X-et kapja, az nyer. A magyar viszonylatok között ennek az az előnye, hogy senkinek se kell új rendszert tanulnia; ugyanúgy tudnak szavazni, mint 1990 óta. A hátránya az, hogy a helyi képviselők elég megosztóak lehetnek. Az ülések kiosztási módszerének hála ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a legnagyobb párt egyedül tudja dominálni a politikát.
      • IRV ("Instant Runoff Voting") vagy AV ("Alternative Vote"): Rangsorolt rendszer, nem csak egy jelölt mellé teszel egy X-et, hanem az N jelöltet 1-től N-ig sorba állítod (valójában csak N-1-ig van értelme, és persze nem kötelező minden jelöltet rangsorolnod, az is érvényes, ha csak egy jelölthöz írsz egy 1-est). Előny, hogy a helyi nyertesek kevésbé lesznek megosztóak. Hátrány, hogy új rendszer, ezért rengeteg érvénytelen szavazatot fog eredményezni az első pár választáson. Magyarázó videó itt. Ausztráliában pl. ez a rendszer van.
        • IRV, de érvényes a "bullet vote" is: ugyanaz, mint az IRV, de az is elfogadható szavazat, ha egy jelöltre egy X-et dobsz, ekvivalens azzal, mintha csak egy 1-est írnál hozzá, és a többit üresen hagynád. Én ezt tartanám a legelfogadhatóbb változatnak, mert így a megszokásból szavazók szavazatai is bele lennének számolva. (Lehet szeretni és nem szeretni, hogy egyesek így szavaznak, de egy demokráciában az ő szavuknak is számítania kell. Pont.)
12. Fontos paraméterek:
    • Körzetek száma, nyilván. 50 körzet és 150 körzet más eredményt fog hozni.
    • Bejutási küszöb. Lehet "természetes" bejutási küszöb a helyek száma alapján (fix ülésszám esetén), de általában szokott lenni egy pár százalékos listás minimum. 3-5% elfogadható lenne számomra (feltéve, hogy a pártszövetségeknek nem lenne magasabb a küszöb).
13. Előnyök:
    • Nagyon alacsony az egypárti uralom esélye (kivéve, ha egy párt ténylegesen megszerzi a szavazatok többségét, de akkor se lenne kétharmada; ahhoz tényleg a szavazók kétharmada kéne)
    • Megmaradnak a körzeti képviselők, tehát egy olyan távoli jövőben, ahol a politikusok nem pártfegyelem alapján szavaznak, lesz kerületi képviselet.
14. Hátrányok:
    • Még ez is torzít egy kicsit