Engedj meg egy ellenvéleményt. Az, hogy Budapest vele átfordult ellenzékibe, nagyon nagy löketet adott számomra. Egy hatalmas, korai repedés volt a rendszeren, és a teljhatalmuk illúzióján. Életben tartotta a reményt, hogy nem mindenki bolondult meg ebben a tetves országban. A folyamatos szopatás ellenére is aránylag okésan működteti a várost. Kb. a legjelentősebb kritikám, h még mindig nincs elég közwc a belvárosban, bár ez sztem a 90-es évek óta így lehet. A Pride támogatása pedig... az is nagy dolog volt, amikor először eljött beszédet mondani, mert kötelességének érezte, hogy az elnyomott polgárokért is kiálljon. Ilyet idehaza addig befolyásos politikustól még nem láttam. No de amikor meg egy jogászkodással megtámogatta a tavalyit, és 300 000 ezer emberrel vonulhattunk békésen a betiltott rendezvényen, full nevetségessé téve az állampártot... na ott éreztem először, hogy most már tényleg a végét járja a rendszer. Persze, ha van érdemesebb jelölt, aki jobban az érdekeimet szolgálja, mehet a levesbe, mint bármelyik politikus, MP-t is beleértve. Elvégre polgárok vagyunk, vagy mi a szösz, ők meg a közszolgák.