Igen, mint szülő, vélek felfedezni némi "pattogást" a kommentek között, ezért próbálom fenntartással kezelni a szülői visszajelzéseket, bár tapasztalatom az, ha sokan írják ugyanazt, annak van igazságalapja. pl az étkezéssel kapcsolatos véleményét többen jelezték, hogy nem vihettek be a gyerekek kaját az iskolába, így ha moslék a menza (már pedig az) akkor késő délutánig éhen volt a gyerek.

És túl sok diák, volt diák ír, amit nem söpörnék le csak egy legyintéssel az asztalról, hogy biztos helikopterezés.

Ez, összehasonlítva Rita néni korábbi gondolataival, összegezve kicsit aggasztó nekem.

Itt van kigyűjtve:

Magyar Kurir, 2026 április: "Amikor a középkorban a Katolikus Egyház kórházakat, ispotályokat épített, megteremtve a társadalmi igazságosság és szerepvállalás intézményi kereteit, olyat cselekedett, amit egyetlen más világvallás sem. "

"Ha valaki egy liberális nyugat-európai egyetemen tanít, akkor kizárólag a saját woke-ideológiája zeng a fülében, és már el sem tudja képzelni, hogy azon kívül van más."

"Az egyik legnagyobb kihívás ma a magyar és az európai katolikus értelmiség előtt az, hogyan utasítsuk el a megfelelés kényszerét, kérjük a Szentlelket, hogy adja meg a megkülönböztetés kegyelmét: ismerjük fel, mikor, milyen mértékben igazodunk a minket körülvevő mainstreamhez, és mikor kell megvallanunk egyértelműen a hitünket, mert „cinkosok közt vétkes, aki néma”." - 2026-ban a felkérése előtt pár nappal ezt látta problémának.

Mandiner, 2020 május 9.: „Arcpirító, amit az európai média a hazai cigányok szegregációjáról ír. Én nem tudok még egy olyan országot, ahol olyan mérhetetlenül sok kezdeményezés lenne egy-egy térség, a népesség egy részének felemelésére, mint nálunk, s ebből egyházmegyés és szerzetesi iskolák is rendesen kiveszik a részüket."

Szintén ő 2022-ben, Magyar Kurir "Az „osztozó” hat éve alatt a lányok önismeretre tesznek szert, és megismerik a saját szeretetnyelvüket, ami a párkapcsolatban és a gyereknevelésben is fontos. Megtanulják, hogy ne váljanak áldozattá, de azt is, hogy ne tetszelegjenek az áldozat szerepében, mint oly sok nő. Hogy tudjanak szeretetet adni és kifejezni, képesek legyenek dicsérni, hálásnak lenni, és megtalálják a megfelelő formákat ehhez. Ha valamelyikük olyan családból jön, ahol nincs szokásrendszer, egy másik lánytól megtanulhatja, milyen az a család: hogyan ülünk le a vasárnapi asztalhoz, hogyan öltözünk fel ehhez, miként főzünk, terítünk, és egyáltalán milyen a hangulat. Fontos, hogy a lányok jól kommunikáljanak, hiszen nők, és a társadalom elvárja ezt tőlük. A kommunikáció nem pletykálkodást jelent, hanem énbeszédet, amellyel meg tudják fogalmazni az érzéseiket és a fájdalmaikat is."