A HVG (fizetős) cikke szerint a Fideszhez köthető gazdasági háttér teljes vagyona nagyságrendileg 6–7 ezer milliárd forint körül alakul, de ez nem egy egységes tömb, hanem több, egymásra épülő struktúra.

Oligarchák

Az egyik legfontosabb elem az oligarchákhoz köthető vállalkozói vagyon, amelynek értékét körülbelül 3000–3200 milliárd forintra teszik. Ennek csúcsán Mészáros Lőrinc áll, akinek vagyona egyedül is meghaladja az 1400 milliárd forintot. A körhöz tartozó további szereplők – Garancsi István, Jászai Gellért, Szíjj László és mások – jellemzően az állami megrendelésekből nőttek nagyra, így cégeik értéke szorosan összefügg a politikai hatalommal.

Amint ez a háttér meginog, a vállalatok piaci értéke is csökkenni kezd, amit a tőzsdei reakciók már jeleznek. Ugyanakkor ezek a cégek még így is képesek évi több tízmilliárd forintos profitot termelni, tehát nem tűnnek el, inkább lassan veszítenek súlyukból.

Alapítványok

Ezzel párhuzamosan létezik egy hasonló nagyságrendű, mintegy 3100 milliárd forintos vagyont kezelő alapítványi rendszer, az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványok hálózata. Ezekből összesen 36 működik, és nemcsak gazdasági, hanem politikai és ideológiai funkciót is betöltenek.

Az alapítványok jelentős része egyetemeket, kutatóintézeteket és különböző háttérintézményeket működtet, miközben több száz ember számára biztosít stabil, havi szinten milliós jövedelmet. Az új politikai helyzetben ezek jövője különösen bizonytalanná válik, mivel a közvetlenül állami vagyonból feltöltött konstrukciók jogilag is támadhatóvá válhatnak. Ugyanakkor nem minden ilyen intézmény egyformán sérülékeny.

A Mathias Corvinus Collegium például több mint 500 milliárd forintos vagyonnal rendelkezik, és jelentős piaci bevételeket generál: csak a Mol- és Richter-részvények után évente 30–40 milliárd forint osztalék folyik be. Ez már egy olyan pénzügyi alap, amely politikai hatalomtól függetlenül is működőképes lehet, és akár egy ellenzéki infrastruktúra finanszírozásában is szerepet kaphat.

Ideológia centrumok

A rendszer egy másik fontos pillére az ideológiai és médiaközpontok hálózata, amelyek azonban jóval sérülékenyebbek. Ezek működése nagyrészt közvetlen állami támogatásokon alapult, gyakran évi 15–20 milliárd forintos nagyságrendben. Amint ezek a források elapadnak, az ilyen intézmények gyorsan elveszíthetik működőképességüket, mivel nincs önálló bevételtermelő kapacitásuk.

Föld

Stabilabb elemet jelentenek a földvagyonok, amelyekből mintegy 120–160 ezer hektár került kormányközeli szereplőkhöz az elmúlt években. Ezek után évente körülbelül 10 milliárd forintnyi uniós támogatás érkezik, ami viszonylag kiszámítható bevételt biztosít. Mivel ezek a tulajdonviszonyok nehezen visszafordíthatók, ez a vagyonrész hosszabb távon is megőrizheti értékét.

Koncessziók

A leginkább bebetonozott bevételi forrásokat azonban a koncessziók jelentik. A kaszinóüzemeltetés például több évtizedre szóló jogokat biztosít, amelyek évente több tízmilliárd forintos osztalékot termelnek; egyes szereplők 2025-ben több mint 10 milliárd forintot vettek ki ezekből a cégekből. Még jelentősebb az autópálya-koncesszió, amely 31 évre biztosítja az üzemeltetők számára az állami finanszírozást: az állam évente mintegy 400 milliárd forintot fizet rendelkezésre állási díjként, amelyből körülbelül 30 milliárd forint profit realizálható. Ezek a konstrukciók jogilag és gazdaságilag is nehezen bonthatók vissza, így a rendszer legellenállóbb elemei közé tartoznak.

A folyamat tehát nem egy hirtelen összeomlás, hanem egy fokozatos átrendeződés. A politikai hatalom elvesztésével párhuzamosan csökken a vagyon értéke, szűkülnek a bevételi források, és gyengül a rendszer politikai funkciója, de bizonyos elemei – különösen a piaci alapon is jövedelmező intézmények és a hosszú távú koncessziók – még hosszú ideig képesek fenntartani egy működőképes gazdasági hátteret.