Két napja ezen pörgök, főleg MTV kisemberek tapsolnak, deákdani, röfi a patríótában interjúk után. És arra jutottam hogy azért hogy belülről is épülni tudjunk, ne csak talán kívülről, valahogy mentálisan kezelni kell a dolgot.

És arra jutottam, hogy meg kell tudnom bocsátani. Ha. És ez egy kurva nagy HA, de csak és csak is akkor, ha ez bocsánat kéréssel, és a cselekedeteik következményeinek vállalásával jár.

Közvagyon milliártodok ellopva, jövők elherdálva, ország jóhíre a porban, ezekért valakinek számolnia kell. És igen az mti-s vágó kollégának is, aki csak a GDPt lapátolta, neki is. Emberek öngyilkosok lettek miattuk, emellett nem lehet elmenni, ezeket nem lehet elfelejteni. De az hogy ha ezek a bűnök be vannak ismerve, a következményekkel szembe vannak nézve, akkor úgy érzem azért hogy egy társadalmat tudjunk építeni énnekem meg kell tudnom bocsátanom.

Persze nem a deákdaniknak, ~~pöcs~~ pócsoknak, akik azt hiszik hogy egy lájti Marci körrel ez le van tudva vagy a pökhendi szarjankó "ujságírók" a szerdai MTV interjúk alatt. Nekik csak a megvetés, és a kitaszítás lehet osztályrészük, amíg a dolgok így mennek. Jézus is megbocsátott a római katonának, viszont a farizeusokat megvetette, a templom udvarán kufárkodókat felrúgta és elzavarta. És igen, kedves fideszes felkommentelők, szerintem ez lenne a Tisza szeretet országa. Ahol meg lehet bocsátani, de felejteni sose.

P.s. nem szoktam ilyeneket írni, igazából az se érdekel hogy senki se olvassa. De 16 éve tartok magamban elnyomva olyan dolgokat, amiket azt se tudtam hogy elnyomok. Szerintem nekem...faszt, az egész országra ráférne egy pszichológusi elbeszélget, de valahol el kell kezdeni asszem :D